A rendszerváltozás utáni években Magyarország egyik legfontosabb problémakörévé, Európai Uniós csatlakozásunk sarokkövévé vált a hazai cigányság halmozottan hátrányos helyzete. Ennek köszönhetoen a kérdéskör nap mint nap felmerül a nagypolitika, a tudományos kutatás, a média témái között. Társadalmi szervezetek, alapítványok sora jött létre, országszerte megalakultak a cigány kisebbségi önkormányzatok, cigányszövetségek, új oktatási-nevelési projektek születtek. Az elmúlt kormányzati ciklusokban is jelentos erofeszítések történtek olyan projektek, pályázati rendszerek, programok kidolgozására és muködtetésére, amelyek a marginalizálódó cigány csoportok társadalmi integrációját célozták.
A számtalan pozitív kezdeményezés ellenére azonban viszonylag kevés sikerrol számolhatunk be, a cigány népesség helyzetében igazán markáns és jelentos változások nem következtek be, a probléma gyökeresen nem enyhült, a romák kérdése néha csak jól hangzó szlogenként tunik felmerülni. Napjaink történései ? kezdve az olaszliszkai esettol a veszprémi gyilkosságig ? s azok visszatükrözodése a médiában, a közbeszédben, s lassan már a hivatalos beszédben is igazolják ezt a sikertelenséget. A cigány népesség felkarolása, segítése, társadalmi integrációja, a kialakult helyzet komplex kezelése ezért továbbra is az elkövetkezo évek, évtizedek egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen.
A könyv célja, hogy bemutassa a Dél-Dunántúl, azon belül is elsosorban Baranya megye roma népességének helyzetét az ezredfordulón, rámutatva ezzel a nem csak a Dél-dunántúli régióban, de az országban sokhelyütt feszülo problémákra is.
A szerzo a Pécsi Tudományegyetem BTK Neveléstudományi Intézet egyetemi docense, tanszékvezeto-helyettes, az Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola egyik témavezetoje. Fo kutatási területe a cigány népesség társadalmi helyzete, szociológiája, demográfiája, a kisebbségvédelem. Ez az elso önálló kötete.