Tömpe István kormánybiztos, pénzügyminiszter-helyettes, bankelnök és MÁV-elnök is volt. Családtörténetként és memoárként is olvasható könyvében a politikai és gazdasági rendszerek törvényszeru bukásának történetét családja, valamint saját személyes történetén keresztül éli meg és írja le.
A Tömpe család neve sok szálon kötodik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. A család férfitagjai, a szerzo apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük késobb az egyik testvér titokzatos körülmények között tunik el végleg. A családban az o sorsát a mai napig titkos dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követo idoszakban, még a puha diktatúra kezdetén a másik testvér ? a szerzore gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybátyja ? kémkedés gyanújába keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének.
A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is vállalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Kádár János, ha el is fogadja oket, különösebb bizalmi szerepet o sem szán nekik a pártban. A szerzonek, Tömpe Istvánnak sem. A több nyelvet beszélo, külföldön tapasztalatot szerzo, nemzetközi szinten is jegyzet gazdasági szakembert, ám de reformer gondolkodású, kritikus szemléletu pártpolitikust mégsem engedheti túl közel magához a párt.
A rendszerváltás azonban ? kezdetben legalábbis úgy tunik ? meghozza Tömpe István számára a képességeinek megfelelo lehetoséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsosorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bejáró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelo RT egyik elso igazgatója lesz, akkor, amikor a közvélemény ? akárcsak ma ? a nemzeti vagyon széthordásáról, az ország kiárusításáról beszél. 1996 és 1998 között a MAV Rt elnöke, majd a MÁV Start igazgatósági tagja.