„Napjaink magyar társadalmában a Fidesznek jutott a ?pillanat h?se? szerep. Tegyük tüstént hozzá: a történelmi pillanatok felettébb képlékenyek, olykor hetekig-hónapokig, máskor évekig-évtizedekig tartanak. Bármennyi szó esett is az elmúlt években a Fidesz történetér?l és útjáról a kétharmadig, a hatalom osztatlan birtoklásáig, bármily sokféleképpen mérlegelték az érintett szakemberek azt az alig negyedszázados utat, amely a rendszerváltás lázában született ifjú csapatot eljuttatta a hatalom csúcsaira, valójában ennek az útnak számos részletét homály fedi. Létezik egy ?Fidesz-jelenségnek? nevezhet? különös történet, amelyhez fogható kevés akad az újabb kori európai históriában. A Fidesz-jelenség azért is méltó lehet megkülönböztetett figyelmünkre, mivel a történet szerepl?inek – f?képp f?szerepl?jének – kulcsszerepe lesz annak a kritikus fordulópontnak a kimenetelében, amelynek belátható id?n belül el kell d?lnie. Vagy visszabillen a magyar társadalom fejl?dése a rendszerváltással elkezd?dött és a klasszikus, nyugat-európai fejl?dési utat jelent? vágányokra, vagy pedig – mint már annyiszor – torzóban marad minden olyan lehet?ség, amely a változással felkínálkozott, Magyarország belemerevedik egy keleties, tekintélyelv?, anakronisztikus rendszer ásatag kereteibe, vagyis abba a gazdasági szükség által kikényszerített, ?demokrácia utáni? állapotba, amelyr?l a miniszterelnök beszélt. Az ilyen típusú rendszereket, a történelem tanúsága szerint, ha egyszer megszilárdulnak, csakis megdönteni lehet, mint általában a zsarnoki berendezkedéseket. A másik lehet?ség, hogy bels? bomlási folyamataik és konfliktusaik feszítik szét ?ket. Az ilyen rendszerek ugyanis képtelenek az önreflexióra és az önkorrekcióra, ezért egyre súlyosabb hibákat követnek el, ugyanakkor állandó sikerpropagandára van szükségük.”