Weöres Sándor gyerekzseninek indult, ami ritka, és zseniális felnott lett belole, ami még ritkább. Kosztolányi Dezso azonnal felismerte rendkívüli képességeit, egyik gyerekkori versét Kodály Zoltán zenésítette meg. Soha, senki nem vonta kétségbe tehetségét, soha nem kellett küzdelmet folytatnia az elismerésért. Elemi erovel hárított el minden akadályt áradó mondanivalója elol. Végigpásztázta az egész világirodalmat, magába szívta az európai kultúrát, és mélyen hatottak rá a keleti filozófiák. Nincs költoi forma, nincs mufaj és munem, amelyen meg ne szólalt volna a kidolgozott tökéletesség hangján. Hangváltozatai a komor mítoszoktól a bájos nyelvi játékokig terjednek. Ritmusjátékait, népdalszeru kis verseit óvodások fújják szerte az országban, filozófiai költeményei fölé elmélyülten hajolnak a költészet hívei. Muveit olvasták, szavalták, megzenésítették, színpadra állították, volt, amibol még filmet is készítettek. Kenyeres Zoltán könyve végigelemzi a pálya egész terjedelmét. Szakemberek számára szakkönyv, az irodalmat szereto muvelt közönség számára jó olvasmány. A magyar tanulmányirodalomnak azt a hagyományát folytatja, amely a Nyugat évfolyamaiban alakult ki, felhasználja a modern szövegelemzo iskolák eredményeit, de tartózkodik attól, hogy elvont szaknyelven fejezze ki magát. Nyitott mindenki számára, aki behatóan meg akarja ismerni Weöres Sándor rendkívüli életmuvét.