Janikovszky Éva - Pályakép mozaikokban

Szakmai életút Tősgyökeres somogyi vagyok, de nem itt születtem 1941 őszén, hanem a nyugati határszélen, Szentgotthárdon. Otthon vagyok itt is, ott is. Apámmal, anyámmal, három testvéremmel 1953-ig éltünk a szülőhelyemen. Ott voltam gyerek, itt voltam kamasz, középiskolás. Itt kötöttem házasságot, itt temettem el a férjemet. - 28 éves korom óta ugyanott dolgozom, a most már Kaposvári Egyetemnek nevezett hajdani főiskolán. Nemcsak az irodalom az életem, hanem ez az intézmény is. Együtt változtam, éltem mindazzal, ami itt történt. Benne vagyok, valahogy annyira benne, mint Déva várában Kőműves Kelemenné. De csak egy „tégla” vagyok, a vár nem miattam áll. Szakmai önéletrajzom a pálya ívét rajzolja meg, állomásait jelzi. Az adatok, tények világából közlöm, hogy egyetemi oklevelemet magyar-könyvtár szakon szereztem (ELTE, 1968). Pályámat könyvtárosként kezdtem (Somogy Megyei és Városi Könyvtár), óraadó tanárként folytattam. 1969 ősze óta dolgozo az egyetem jogelőd intézményeiben (Felsőfokú Tanítóképző Intézet, Tanítóképző Főiskola). Kezdetben könyvtárvezető voltam. 1974-ben kaptam adjunktusi kinevezést. - Beosztásom szerint 1984 óta tanszékvezető vagyok. 1995-1997-ig főigazgatója is voltam a főiskolának. Ma a kommunikáció tanszéket vezetem egyetemünk művészeti karán. Gyermekirodalmat és olvasáspedagógiát a pedagógiai karon tanítok. Először 1971-ben jelentkeztem a szakirodalomban, de a 6o-as évek végén írt szakdolgozatomra (Irodalmi érdeklődés a serdülőkorban) már hivatkozik a szakirodalom. Máig több mint 200 írásom jelent meg. Három országos kiadónál megjelent könyv szerzőjének mondhatom magamat. 11 tanulmánykötet munkatársa voltam. Nemegyszer a kötet jelentős hányada a kezemből került ki. (l. Ötven nagyon fontos „gyerekkönyv”, Lord Kiadó, 1996. - Kortárs gyerekkönyvek, Ciceró, 2oo1.) Szerkesztője (s egyik szerzője) vagyok a szakterület kézikönyvének, tankönyvének (Gyermekirodalom, Helikon Kiadó, 1999, 2oo1). Publikációim fele a tanulmány, az esszé körébe tartozik. Kritikáim jó része is terjedelmesebb, elemző, ún. esszékritika. Hajdani szakdolgozatomtól mintha egyenes út vezetett volna a gyermekirodalom elméletének, történetének, kritikájának műveléséig. De nem így van. Bölcsészdoktori értekezésem témáját a 7o-es években a drámaelmélet problémái közül választottam. George Steiner A tragédia halála c. művének tételeivel polemizálva próbáltam bebizonyítani, hogy a kortárs magyar történelmi drámában és a kelet-közép- európai irodalmakban a tragédia műfaja tovább él. A történelem átveszi a végzet szerepét. Drámaelemzéseim a Literatura hasábjain jelentek meg. - 1974-től 1993-ig a Somogy (a Berzsenyi Társaság folyóirata) kritikai rovatának vezetője voltam. E szerepkörömben folyamatosan műveltem a színházi és a könyvkritikát. Fő kutatási területemmé azért lett a gyermekirodalom elmélete, története és kritikája, mert tanítóképző főiskolán tanítottam, s mert az oktatás és kutatás összhangját mindig vezérelvként követtem. Első könyvem 1981-ben jelent meg a Tankönyvkiadónál. (A hetvenes évek ifjúsági regényei). Egy évtized regénytermését elemeztem irodalomszociológiai aspektusból. - 199o-ben irodalomtörténeti munka került ki a kezemből. (Elfelejtett irodalom. Fejezetek az ifjúsági próza történetéből: 19oo-1944.) A könyv a Móra Kiadónál jelent meg. (Második kiadása a 2005-ben, az ünnepi könyvhéten látott napvilágot.) A Magyar Köztársaság Kormányától 1991. március 15-én díjat kaptam ezért a könyvért. A Tudományos Minősítő Bizottságtól pedig kandidátusi címet (1992).– 1998-ban jelent meg tanulmányaim, esszéim, kritikáim gyűjteménye a Pannonica Kiadónál. (A gyermekkönyvek titkos kertje) Ezt a kötetet 1999-ben Fitz József-könyvdíjjal jutalmazta a kulturális minisztérium. Ezt munkát mérföldkőnek érzem a pályámon. Szerepe volt abban, hogy 2003. májusában a Pécsi Egyetem Doktori Tanácsa megítélte számomra a „ habilitált doktor” címet. Szakmai életutamnak külön fejezetét jelentik azok a törekvések, amelyek az irodalomtanítás korszerűsítésének jegyében keresnek új utakat. Keresem a gyermekirodalom interpretációjának lehetőségeit. A tanári segédkönyvekben egyre- másra jelennek meg műelemzéseim, tanítási stratégiáim, segédanyagaim. (L. a Korona Kiadó és a Raabe Kiadó tanári segédkönyveit!) Mindazért, amit a gyermekirodalom kutatásában, a gyermekkönyvek népszerűsítéséért és a gyermeki olvasáskultúráért tettem, 2oo2-ben az IBBY életmű-díjjal jutalmazott. Az Animus Kiadótól pedig elsőként elnyertem az Aranyalma-díjat. Tanári pályám jutalmaként 2005-ben Apáczai Csere János-díjat kaptam. Tanulmányaim, kritikáim a következő folyóiratokban és lapokban jelentek meg: Alföld, BÁR, Bookbird, Csodaceruza, Élet és Irodalom, Az Én Újságom, Fordulópont, Irodalomtörténet, Iskolakultúra, Kincskereső, Kortárs, „Könyv, Könyvtár, Könyvtáros”, Könyvtári/Levelezőlap, Literatura, Magyar Felsőoktatás, Magyartanítás, Népszabadság, Pedagógiai Szemle, Somogy, Tanító, Új Dunatáj, Új Forrás, Új Pedagógiai Szemle, Vigilia. A 9o-es évek jelentettek először ösztöndíjakat, külföldi tanulmányutakat a számomra: 199o: Hamburg, 1991: Bécs, 1994: Bécs, 2oo1: München. Ugyanezen években bemutatkozhattam szakterületem nemzetközi fórumain: 1992: Berlin, az IBBY világkongresszusa, 199o, 1995: Klingenthal (Franciaország) – a Goethe Alaptvány szimpóziumai, 1994: Hannover, a Hans Bödecker Alapítvány konferenciája, 1999: előadás a frankfurti Goethe Egyetemen, 2004 decemberében norvég főiskolán. (Volda University College) 199o óta vagyok tagja a Magyar Írószövetségnek. Éveken át dolgoztam a gyermekirodalmi szekció elnökségében. 1995–től 2004-ig töltöttem be különböző tisztségeket az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar szekciójában (voltam titkár, alelnök).Egy cikluson át az öttagú HUNRA-tanács tagjaként részt vettem a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) munkájában. - Két alapítvány fűződik a nevemhez: a Kincskereső Művészeti Magánalapítvány (1995), valamint a Pro Bibliotheca (1994). Az elsővel gyermekirodalmi folyóiratunkat próbáltam megmenteni, a másodikkal könyvtáros-bibliográfus férjem (Fiola Pál) emlékét akartam megőrizni a maga szakterületén. Szó, ami szó, mostoha területéhez szegődtem az irodalomnak, de boldog vagyok, hogy tehetem a dolgom. És szeretnék még egy-két könyvet írni.