Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikeru A magyar festészet mesterei címu sorozat azonos címu kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Székely Bertalan (1835-1910) Az ezredfordulón, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Székely-kiállítás katalógusának eloszavában, Bereczky Loránd foigazgató a következoket írta, rámutatva a muvész életmuvében jelentkezo, olykor ellentmondásokat is jelzo kettosségre: ?Székely Bertalan? száz évvel ezelott? egy kulturális korszakváltás muvésze volt. Munkásságában és gondolkodásmódjában jelentosége volt a hagyományokhoz való kötodésnek, de komolyan foglalkoztatta és izgatta a kor progresszív muvészeti törekvéseinek néhány problémája is.? Székely Bertalan tevékenységének egyik legfobb célja ugyan a nemzeti irányultságú és érzelmu muvészet megteremtése volt, de széles látóköru, intellektuális beállítottságú muvész lévén a nemzeti sorskérdéseket is az egyetemes emberi értékek szintjén és formanyelvén tárgyalta. Hagyománytisztelete ? foként a történeti tematikában ? a romantika kései nemzetközi vonulatához kapcsolta, de mindig nyitott maradt kora új irányzatai felé is. Így a realista, idealizálástól mentes emberábrázolás elemeit fedezhetjük fel arcképfestészetében, késoi alkotóperiódusának tájképei pedig már az új természetszemlélet hatása alatt készültek. Érdeklodött az atmoszferikus jelenségek ábrázolási lehetoségei iránt, foglalkoztatták a levego és a fény teret és színt befolyásoló hatásai, vagyis e muvek már a plein air és az impresszionizmus bizonyos jegyeit is felmutatják. Falképfestészetét részben az építészet által megkövetelt régi stílusokhoz, a középkorhoz és a barokkhoz való alkalmazkodás jellemzi, ugyanakkor már megjelennek ? a századforduló legjellemzobb irányzata ? a vonal szerepét hangsúlyozó szecesszió külsodleges jegyei és díszíto motívumai is. Kitüntetett figyelemmel fordult a mozgás ábrázolása felé, valósággal elbuvölte a testek ellentétes irányú mozgásában rejlo számtalan variációs lehetoség megjelenítése, amint ezt a megszámlálhatatlan Léda-variáció is bizonyítja. A mozgásábrázolás iránti vonzalma érdeklodését új utak felé is irányította: a vágtázó ló mozgásfázisainak egymás mellé rajzolása, majd perspektivikus elrendezése már egy új muvészeti ág, a film megszületését vetíti elore.