Szilíciumbörtön

avagy az ember mint villáskulcs

A Panelárnyék szerzőjének új regénye idegborzoló pszichodráma és filozófiai értekezés is egyben. Ananda és Dimitrisz történetén keresztül Hegedűs Péter nem kevesebbet állít, minthogy a valóban intelligens embert – legyen szó magyarról, magyarrá lett kasmíri szerzetes-ivadékról vagy hazátlanná lett görög egyetemistáról – ebben a minden értelemtől és tisztességtől megfosztott világban semmi nem óvhatja meg a totális kiábrándulástól és a leépüléstől.
Ananda hiába keres a tudományok, vallások és filozófiák gazdag univerzumában szellemi menedéket, hiába manőverez zseniálisan a marxizmustól a tibeti miszticizmusig terjedő ideológiák között. Ebben a szilíciumbörtönnek nevezett túltechnicizált és már régen csak a pénzzel törődő társadalomban, sem az észnek, sem a tehetségnek, sem a jóságnak nem maradt helye.
A Szilíciumbörtön lehetne akár egy fölöslegesen tehetséges, tehát depressziós értelmiségi önvallomása is. Hegedűs Péter azonban nem fölöslegesen tehetséges: ez a műve nagyon is hatásos vádirat a túlburjánzó kapitalizmus és a vallásos dogmatizmus ellen. Metaforáinak és dialógusainak a minősége pedig alkalmassá teszi arra, hogy gondolatait a kollektív társadalmi tudat részévé avassa.
A szerző a Panelárnyék című regényével írta be magát a kortárs hazai szépirodalom ígéretes szerzőinek maroknyi csoportjába. A Szilíciumbörtön pedig ezen ígéret beteljesülésének tekinthető.