?Az író a tenger muzsikáját hallgatta, de ugyanakkor színes, örökké változó képeket is látott. Mert a tenger színe folytonosan változott: néha kék volt, máskor haragos zöld, de olykor ? ha a nap hanyatlani kezdett az égen ? pereme bíborszínt öltött. Este azután elsötétedett a tenger és csillagok tükrözodtek felszínén, míg a mélyben világító halak cikáztak?Az író értette a szello suttogását, a hullámok morajlását, az óriás tengeri kagylók zúgását, és néha-néha hallani vélte a tengerbe süllyedt városok harangjait is? A?köznapi emberek aligha látták a hínárral borított tritonokat, a fehértestu selloket, a pikkelyes sziréneket és csodálatos virágállatokat, melyek a sziklára is felkapaszkodtak? Az író azonban látta oket, és hallotta a hangjukat is. Örökös volt a hullámverés a szikla körül, a szél és a víz zenéje százféle hangon mesélt, és az író feljegyezte ezeket a történeteket.?