Rések a bástyán avagy voltak még hibák elvtársak
Rések a bástyán avagy voltak még hibák elvtársak
Szállítás:
2-4 munkanap
Készleten
Korábbi ár:
2 691 Ft
Borító ár:
2 990 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
2 691 Ft
A szerző több mint fél évszázada távol él Magyarországtól, elismert nevet szerzett a tudományos életben, de ezzel az...
Leírás
Raktári kód:
913386
ISBN:
9789631188578
EAN:
9789631188578
Megjelenés:
2010.
Kötésmód:keménytáblás
Oldalszám:
432
Nyelv:
magyar
A szerző több mint fél évszázada távol él Magyarországtól, elismert nevet szerzett a tudományos életben, de ezzel az írással még tartozott önmagának, barátainak, volt kollégáinak, a kortársaknak, a fiatalabb generációk sorának és az 1956-os magyar szabadságharc emlékének. 2004-ben Szeged Kultúrájáért Díjat kapott szülőhelyétől, Szeged városától.
Az ötvenes évek első fele Magyarország történelmének egyik legszomorúbb korszaka volt. Az állami terrorgépezet tökéletesen működött, de ami az újonnan bevezetett szovjet típusú gazdasági rendszert és annak részleteit illeti, azon ma – ötven év távlatából – jól lehet szórakozni. Abban a félelmetes világban, amelyben az emberek egzisztenciája, sőt léte is bizonytalan volt, léteztek oázisok, munkahelyek, melyekben tisztességes emberek tették a dolgukat, és ezért mindenki meg tudta őrizni emberi mivoltát. Ezek az oázisok azért tudtak fennmaradni, mert vagy elkerülték a rendszer figyelmét, vagy a rendszernek szüksége volt az ott dolgozók munkájára. Ilyen oázis volt a Távközlési Kutatóintézet (TKI), amiről ez a történet szól. Az 1956-os forradalom letörése után Magyarország lakosságának 2%-a menekült el az országból, mindenki úgy, ahogy tudott. A szerzőt a forradalom híre Kelet-Berlinben érte, ahonnan hazautazott Budapestre a családjáért, feleségét és kétéves kislányát egy igazi autómatuzsálembe pakolva Nyugatra menekült. A kalandos vállalkozáshoz kellett némi merészség, átlagon felüli szervezőkészség és jó adag humor.
A szerzőről
Váradi Z. Ferenc
Váradi Ferenc
Váradi Ferenc Szegeden született. A szegedi Kegyesrendi (Piarista) Gimnáziumban érettségizett 1944 tavaszán, közvetlenül az ország német megszállása után. A háborús rémségek elmúltával 1945-ben elkezdte tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen, ahol 1949-ben a vegyészeti diplomája után megszerezte a Doktorátust.
1956-ban elhagyta Magyarországot. Tudományos karriert futott be az USA-ban, a napelemeknek földi alkalmazásra való gyártásában és használatában. Egy magyar származású kollegájával közösen alapították meg Solarex-et, ami a világ első és sok éven át a legnagyobb gyára volt a napelemeknek földi alkalmazására való gyártására.
Dr. Váradinak 150-nel több tudományos írása és szabadalma van és egy nagyon jól ismert személyisége a napelem és megújuló energia közösségnek. Ez utóbbi propagálására sok cikket közölt le és tartott előadásokat és a Világbank, UNDP és az Európai Unio több napelemmel kapcsolatos programját is irányította. Érdemeinek elismeréséül 2004-ben az Európai Napenergia John Bonda diját kapta meg.
A rendszerváltozás idejében jött először vissza Magyarországra és Szegeden újjáépítési és kulturális ügyeket kezdeményezett és finanszírozott. 1993-ban Professzorának, Dr. Kiss Árpadnak emlékére alapítványt létesített a József Attila Tudományegyetemen, ugyancsak 1993-ben “Alapítványt a Szegedi Zsinagógáért” létesítette, és ezzel kapcsolatban nemcsak az újjáépítést, hanem még hangversenyek tartását is vezette. A 198O-as évek végén Szeged Polgármeseterének kérésére az Amerikai városok közül kiválasztotta Toledo OH-t és segítette a két város közötti kulturális és testvérvárosi kapcsolatok felvételét.
Ennek elismeréseként
1989 - A Szeged Megyei Városi Tanács Elnöke emléklappal és éremmel tüntette ki
1992 - Szeged Város Polgármestere a Szeged emlékéremmel tüntette ki
2004 - “Szeged Kultúrájáért Díjat” kapta Szeged Városától.
“Szökőév” az első regénye, amiben az 1944/45-os Magyarországot és az akkori “élményeit” írja le. Vagy ahogyan Szabo István filmrendező irta a “Szökőév”-ről: “A könyv élvezetes olvasmány volt. Ez meglepő kifejezés egy a holokauszt idején játszódó regénynél, de mert két fiatal fiú kalandos szökését meséli el, és útjuk során különös karakterekkel találkoznak, s az ő fordulatos történetüket Ön könnyed, szinte diákos stílusban írja le, az olvasó néha még nevetni is tud”.
“Rések a Bástyán – avagy – voltak még hibák elvtársak” a második regénye amiben 1948 - 1956 évek Magyarországát mutatja be, a Távközlési Kutató Intézetet, majd a saját és családjának menekülését Nyugatra.
Vélemények
