A Kossuth-díjas író, költő, műfordító tanárként kezdte pályafutását, majd 1945-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. 1949-ben Baumgartner-díjjal tüntették ki, amelyet még a kitüntetése napján visszavontak tőle. Állásából elbocsátották, 1958-ig nem publikálhatott.
Visszatérése után a versek helyett immáron elsősorban regényeket és drámákat írt. Az országos ismertséget A freskó és Az őz című regényei hozták meg a számára. Ettől kezdve szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. Sok írásában foglalkozik a nők sorsával és kapcsolataikkal, de számos önéletrajzi ihletésű művel is megörvendeztette rajongóit.
Ismert művei: Az őz (1959), Pilátus (1963), Danaida (1964), Ókút (1970), Abigél (1970), Régimódi történet (1977), Für Elise (2002)