Persepolis

Mardzsi tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű ,,világi iskolákat", majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre.
Ám a beilleszkedés nem egyszerű - az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon magát - míg Európába túl ,,iráni" volt, Iránban már túlságosan ,,európainak" számít...
Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és gyászban eltöltött évekről, és két világ - az iráni és nyugati gondolkodás - kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről.
,,Megéltem a forradalmat, amelyben elveszítettem a családom egy részét. Túléltem egy háborút, ami elszakított a hazámtól, a szüleimtől... És egy banális szerelmi történet miatt majdnem meghaltam."