Nincs engedélyezve a javascript.
A tettre kész néző

Előrendelhető
Várható megjelenés:
2024.11.20.
Borító ár:
3 490 Ft
Kötött ár:
3 141 Ft

Árakkal kapcsolatos információk:

 

Borító ár: A könyvön szereplő, a könyv kiadója által meghatározott ár

Korábbi ár: Az elmúlt 30 nap legalacsonyabb ára

Rendeléskor fizetendő online ár: A rendeléskor fizetendő ár

Bevezető ár: Megjelenés előtt leadott megrendelésre érvényes ár

Kötött ár: A terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.

 

Árkötött termék
A hatályos jogszabályok szerint erre a termékre jelenleg maximum 10% árengedmény adható.
A vonatkozó jogszabály értelmében ezen termék esetében a borítóárból a megjelenést követő 365 napon keresztül nem nyújtható 10%-ot meghaladó kedvezmény. 2024. évi XIII. törvény 9. §
A magyar színház olyan régmúlt és kortárs jelenségeit elemzi, amelyek kollaboratív munkaformákon és a kontingencia dramaturgiáján alapulnak, továbbá a...
Leírás
Raktári kód:
229589
EAN:
9789636461164
Várható megjelenés:
2024.11.20.
Kötésmód:
puhatáblás
Oldalszám:
230
Méret [mm]:
158 x 226
Nyelv:
magyar
A magyar színház olyan régmúlt és kortárs jelenségeit elemzi, amelyek kollaboratív munkaformákon és a kontingencia dramaturgiáján alapulnak, továbbá arra példák, hogy milyen „theatronban” válhatnak a színházcsinálók cselekvő közösséggé, a nézők „tettre késszé”, az előadás pedig a kritika időterévé.

Hans-Thies Lehmann, a posztdramatikus színház teoretikusa 2014-ben „halálfélelemből elkövetett öngyilkosságtól” óvta a Német Színháztudományi Társaság kongresszusának résztvevőit. Előadásában attól féltette a „kevéssé jövedelmező”, így „az intézményes ellehetetlenülés” fenyegette diszciplínát, hogy „önszántából másod- és harmadrangú szociológiává, filozófiává vagy kultúratudománnyá transzformálja magát”, s eközben elveszíti kapcsolatát az előadással és annak esztétikai tapasztalatával. A kötet erre a tudománypolitikai és egzisztenciális kérdésre keresi a választ. A magyar színház olyan régmúlt és kortárs jelenségeit elemzi, amelyek kollaboratív munkaformákon és a kontingencia dramaturgiáján alapulnak, továbbá arra példák, hogy milyen „theatronban” válhatnak a színházcsinálók cselekvő közösséggé, a nézők „tettre késszé”, az előadás pedig a kritika időterévé. S nem utolsósorban segítik elméletileg és történetileg árnyalni a színházi nevelés olyan központi fogalmait, mint a részvételiség és a bevonódás.
Vélemények