Néma Hadsereg - Hangoskönyv

(Hangoskönyv)

NÉMA HADSEREG
LEGSZÍNESEBB doni napló,
ahol a képek életre kelnek.
Néma Hadsereg Wágner Levente (1897–1977) I. világháborús veterán, tartalékos mérnök
hadnagy hiteles doni naplója, aki SAS - behívóval a 205. munkavezető törzsével és kb. 400 fő
zsidó munkaszolgálatossal utazik a hadszíntérre. A napló az 1942. szeptember 8-tól 1943.
február 19-ig tartó időszakot tárja az olvasó elé. A 120 db - kiváló állapotban digitalizált, és
retusált – eddig sehol nem publikált színes fénykép segítségével megelevenednek nemcsak a
szenvedéssel teli mindennapok, hanem az élni akarás is.
A napló 45 év lappangás után került elő. A könyv egy megrázó haditudósítás arról, hogyan
tudja az ember a legnyomorúságosabb körülmények között is megtalálni a túléléshez
szükséges hitet, és reményt.
Az olvasók nagypapám izgalmas beszámolóiból megismerhetik azokat a doni
eseményeket, és azt a földbe vájt világot, amelyek eddig kevéssé voltak ismertek. A színes
fotókat nézve szinte megérinti az olvasókat a Don folyó felől érkező, csontig hatoló hideg
szél. Vagy a kiégett épületeket látva megérezhetik a füst szagát.
A naplót olvasva és a fényképeket látva szemünk elé tárul egy eddig még nem ismert világ.
Hisz ez előtt a napló előtt nem volt olyan képes beszámoló, mely ennyire pontosan nyomon
követhetővé tette volna azon katonák mindennapjait, akik az utak járhatóvá tételén, a
haditechnika tárolásán és a téli szálláshelyek kialakításán fáradoztak.
A haditudósítókat megszégyenítő precizitással megírt napló kézzelfogható közelségbe
hozza a nyolcvankét évvel ezelőtti történéseket, és segít azokat megérteni. Wágner Levente,
vagy ahogyan barátai hívták Lóci, mindenben megtalálta a szépet, ami feledtetni tudta a
borzalmakat. A hazulról kapott egy kilogrammos csomagban, a „bennszülöttek” apró
kedvességeiben, a táj szépségében, a cári időket idéző ortodox templomokban vagy a korabeli
szovjet haditechnika újításaiban. Sose hagyta el magát, még ott kint is tanult.
Lóci gyorsírással írt le mindent, és évekkel később itthon gépelte le a naplót, melyet mi
változatlan formában adunk közre. Az eredeti napló színes fényképeket nem tartalmazott, sem
hadtörténeti dokumentumokat, sem térképeket. Ezeket már mi készítettük el. Amivel még
izgalmasabbá, és jobban érthetővé váltak a nyolcvankét évvel ezelőtti történések.
A naplóban leírtak főbb adatai: 5390 megtett kilométer, ebből 4140 km vasúton, kb.
900 km teherautón, kb. 350 km gyalogosan. 76 helység, a 156 nap alatt számos
életveszélyes helyzet. A leghidegebb napon –42 o C.
Ajánlom ez a könyvet azoknak is, akiknek a családjában voltak ilyen névtelen hősök. Ők a
doni borzalmakat túlélve évtizedekig senkivel sem beszélhettek azokról a traumatikus
eseményekről, melyeket ott átéltek. Legyen ez a könyv egy főhajtás előttük – hiszen 1972-ig
büntetendő cselekmény volt pusztán a „doni csata” megemlítése is.
Jó olvasást kívánok ehhez a nem mindennapi könyvhöz, és tisztelet a hősöknek. Mert ahol
a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!
Rózsahegyi Barnabás