Czotter József ezen egzisztenciális drámája az univerzum azon terében történik, ahol fogyó számú népesség éli küzdelmes mindennapjait a fennmaradásért. Sorsuk, hogy örök életre ítéltettek, miután tudósaik bolygójukon a betegségeket megszüntették már. A halálra immúnis lakók egyetlen lehetősége a pusztulásra, ha öngyilkosságot követnek el. Hogy a sorvadó bolygón túléljék az állandóan fenyegető élelemhiányt, önkéntes halállal, szigorú törvényeknek kell engedelmeskedniük. Sóvárogva vágynak egy olyan világba, ahol természetes úton, betegségben távozhatnak az életből el – a természet törvényei szerint.
Egy napon csillagászaik felfedeznek egy távoli bolygót, a Földet, ahol mindaz megadatott, ami számukra nem: a szabadság, az önrendelkezés, az élelem, a betegség, a megváltó halál. Távcsövükkel rajongva figyelik a földi lakók szép éle-tét, amikor döbbenten látják, azok váratlanul önmagukat és egymást gyilkolják, az ottani hatalmas robbanásokkal elpusztítva virágzó javaikat.
A neve sincs Bolygón, egy korábbi, nagy kultúra pusztul el. Ahol az anyagi javak természetbeni fogyásával a társadalmi rendnek olyan nagymértékű a romlása, hogy képtelenné válik önfenntartására. Az életerőt képtelenül visszakapni a tekintélyelvűség is összeomlik, s elkezdődik egy anarchikus folyamatban a létezés teljes megsemmisülése.