Arany erotikájáról készítettem rádiómusort a múlt század nyolcvanas éveiben Vas Istvánnal. Vas bámulatos memóriával hosszan idézte a példákat s foleg a Toldi szerelmébol, de folytatta és ki is egészítette az Arany által elhallgatott sorokat, amelyeket a Mester - elobb egyértelmu helyzeteket teremtve - a fantáziánkra bízott. (Örzse alig félreértheto viselkedését Piroska ágyában, Eszter és Toldi fülledt erotikával elokészített találkozását, Piroska és Tar Lorinc mézesheteit például.) A realista kikacsint az édes romantikából! Akkor olvastam el újra a Toldi szerelmét, a trilógiának ezt a leghosszabb, legizgalmasabb, de legkevésbé ismert középso részét, amely most olyan, mint egy bekormozott villanykörte, hiába ég belül az izzó, valami láthatatlan korom homályban tartja a nagy ívu és sok szálon futó verses kalandregényt. (Szerelem és féltékenység, gyilkosság és bosszúhadjárat, tetszhalál és sírrablás, a Shakespeare-mesék fele benne van!) Most aztán a Helikon Kiadó irodalmi vezetoje, felbuzdulván a Batthyány-trilógiámon, megkérdezte, hogy írnék-e olyan történelmi regényt, amelyik az iskolai kötelezo olvasmányokhoz is "csatlakoztatható" lenne. - "Jó, akkor megírom a Toldit!" - vágtam rá komolytalanul. Hanem a kiadó komolyan vette az én léha válaszomat, s erre már csak egyet léphettem: megkísérelni a szinte lehetetlent. Sumonyi Zoltán