Szegény, boldog-boldogtalan Jókai Móric.
Hosszú élete és irodalmi pályafutása során sok dicsségben volt része, ám ami a noket illeti, nem volt szerencséje. Mindkét házassága botrányt okozott: az elso csak családi és baráti környezetében, a második ? ötven évvel késobb ? már országra szóló, zajos ribilliót. Kétszer nosült, s mindkétszer színésznot vett feleségül. Talán ez volt a baj. Talán, ha civil arákat vezet oltár elé, csöndben marad az ezerfeju cézár, a színházénál semmivel sem kíméletesebb irodalmi közvélemény. Persze, nem ez volt a legfobb szálka a kívülállók szemében (s ilyenkor mindenki kívülálló, a legközelebbi rokon, még az édesanya is, mert egy szerelem, s egy abból következo házasság két ember legszentebb magánügye). A korkülönbség borzolta föl, sot, sokkolta a hagyományokon nevelkedettek érzéseit. Laborfalvi Róza nyolc évvel volt idosebb, Grosz Bella több mint ötven évvel fiatalabb Jókainál.
Bevezetésképp ennyi talán elég is lenne az olvasók kíváncsiságának felcsigázására.
El kell azonban mondanunk még egyet-mást e kötet jellemzoirol. Ez nem irodalomtörténeti szöveggyujtemény, csak Jókai magánéletére vonatkozó írások, levelek, cikkek, életrajz-részletek olvashatók benne. Többségük kortársi emlékezés, vagy épp vita, hiszen a múlt század elejéig nagyjából mindent elmondtak a szemtanúk és a közvetlen utókor, amit nagy mesemondónk házasságairól tudni lehetett. Úgy is lehet olvasni ezt a könyvet, mint egy regényt: aki hagyományos módon, az elején kezdi és végigolvassa, egymással olykor élesen ütközo állítások tükrében formálhat önálló véleményt a legnépszerubb magyar író magánéletérol. Eldöntheti, boldog avagy boldogtalan volt-e Jókai Mór élete.