A magyar nép élce

(E-könyv)

?A humor csak szabadelmu és felvilágosult népek tulajdona. Nemzetek,
akik szeretik kimondani az igazságot, mikor nyíltan nem lehet,
képes beszédben, tréfa színe alatt is, akiknek szelleme azon önállóságra
jutott, ahonnan a jót a rossztul nem csupán a hagyományos hit, hanem
saját ítélotehetség tudja megkülönböztetni, akik a világosságnak szemébe
mernek nézni, azoknál otthonos a humor.
Kínában kevés nyoma a humornak.
Régi évkönyvekben egész halmazát fedeztem fel azon jegyzeteknek,
mik kínai népmondákból gyujtettek össze: hogyan talált Konfucse
a pusztában egy kutat, melybol szomjas levén inni akart, de miután
megtudá, hogy azt zsiványok kútjának híják, ott hagyá és szomjan
odább ment, ? másutt a kínai bálványisten hogy engedi magát az áldozatok
hulladékaival kielégíttetni, míg azoknak javát az áldozó magának
tartja, ? mint utálja a tengeri szellem a pecsenyeszagot? ? hogy
készíttetett Kao Ti császár kövekbol hadsereget, miután élo népét az
ellenség és az elemek elpusztíták, ? hogy viszik fel a kínait halála után
hosszú varkocsánál fogva az égbe? ? hogy veri meg a házi bálványistent
a kínai kereskedo, mikor veszteségben van? ? mindezek nekünk elég
humorisztikus dolgok, de ott egész komolysággal vannak följegyezve,
s nincsenek igényeik a kedvderítésre. Az sem humor, mikor a karaibok
lakója, egy misszionáriusnak e kérdésére: ismerted-e a derék páter Barnabot?

?azt felelé: ismertem, ettem belole.

Az Ezeregyéjszaka regéi között már sok helyütt tunik fel humorisztikus
alapgondolat, mentül közelebb esik a mese az uratlan pusztákhoz,
s aként enyészik el e színezet, amint közelebb jár a kalifák trónjaihoz.
Az arcra boruló nép nem enyeleg, a heréltek között nincsen tréfa??