A dunántúli magyar élet jó ismeroje Tatay Sándor, o maga is dunántúli, ott született, ott is él az év nagyobb részében, mindmáig.
Egyébként világlátott ember, ifjúságának kalandos éveiben, megszakítva egyetemi tanulmányait, bejárta gyalog Európa jó részét. Volt alkalmi munkás, gyári munkás és tisztviselo. Az élet ilyen közvetlen közelébol ismerte meg az itthoni tájakat is, de legfoképp szukebb hazáját: a badacsonyi szolohegyek vidékét. Külön kis világ ez. Az idegen, ha ebbe belepottyan, sokáig esetlenkedhet, míg végre feltalálja magát.
Ilyen kalandos-kockázatos utat tesz meg a regény fohose is, a híres zeneszerzo, aki a varázslatos táj buvöletébe esve, egy hegytetore telepített, elhanyagolt szolot vásárol meg, a lehetoségeken elandalodva, s vakmero reményekkel telve még házat is tervez rá. S bár sokszor pórul jár ? megéri neki. Bohózatba illo, tragikomikus jelenetek során át ismerkedik a táj jellegzetességeivel s nem mindennapi alakjaival, borpincék huvösében borozgatva, vagy csak úgy futólag nagyokat húzva a teli kancsóból?