Akik kétszer halnak meg

(E-könyv)

?A várkastély csengettyuje ebédre harangozott. Más jámbor embereknél ugyanazt az idot délutáni hat órának nevezik, hanem itt akkor ebédelnek.
A komornyik felhozta Illavaynak a menüt. Az a jó szokás uralkodott itt, hogy a szakács ebéd elott be szokta mutatni az uraságoknak és vendégeknek a napirenden levo étsorozatot, hogy elore delectálhassák magukat a bekövetkezendokön.

Ferenc magában nevetett, mikor végignézte a címeket. Mintha csak szándékosan válogatta volna össze valaki, úgy sorba volt szedve minden, a növényországból és a hüllok seregébol mindaz, amivel ot néhanapján világgá lehetett volna kergetni. Tréfa akar ez lenni tán? Ahogy egy idoben gyönyörködve nézte egy pár szép szem, hogy hozatja vissza a tálat, amiben kedvenc étele van, még egyszer a kedves vendég, éppen úgy akar most mulatni rajta, hogy töri ki azt a nyavalya, mikor meglátja a békacombot úszni a spenótmocsárban! Nevette ez azt már! Régen volt az! Aki az Óceánon túl járt, s meglakta az újvilágot, az nem fél már sem a békától, sem a spenóttól, az megtanulta régen, hogy az evés nem gyönyöruség, hanem robot. Ott az a virtus, hogy ki tudja rövidebb ido alatt a gallérja közé dobálni az ételt, s aztán elfelejteni, hogy mit evett. ? Vagy talán nem tréfa ez, hanem komoly dolog? ? Ez az arab szerelmesek ?telli?-je, amibol, aki érti, megérti, hogy jobb lesz errol az ebédrol a vendégnek elmaradni.
(Úgysem mennék.) Egynél több oka volt erre.
? Mentsen ki, kérem a gróf elott, nem mehetek az ebédre ? mondta Ferenc a komornyiknak.? Valami változást érzek. Le akarok minél elobb fekünni. Csak egy pohár rumot kérnék??