Az elsodort falu II. rész

(E-könyv)

Az elsodort falu utoljára 1944-ben került az olvasók elé, holott addig a korszak legnépszerubb regényei közé tartozott, az általa hangoztatott eszmék átszotték az irodalmi és politikai életet, s nemzedékek neveloi voltak. Szellemi hatása éppen e nemzedékek közvetítésével egészen a máig ér, noha maga a regény közel fél évszázada nincs jelen és voltak idok, nem is olyan régen, midon a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen késztetoinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezso muve a társadalmi tudat ?mitikus? övezetébe került: rajongói és ellenségei vannak, minden mértéken felül dicsoíteni és gyalázni szokás. Ám annak ellenére, hogy a két világháború közötti évtizedekben több kiadásban és igen nagy példányszámban forgott közkézen, manapság alig hozzáférheto. Ezért is szükséges, hogy ismét a közönség elé kerülve kiszabaduljon tetszhalott állapotából, az olvasók szembesülhessenek vele, és így megkezdodjék Szabó Dezso életmuvének minél teljesebb szellemi birtokbavétele.
A regény eszméje az elso világháború éveiben, írója ungvári tanárkodása idején érlelodött meg, kidolgozása akkor vett a legnagyobb lendületet, midon Szabó Dezso 1917 nyarán a locsi foreáliskola tanári karába került. Mint évtizedekkel késobb Az elsodort falu történetéhez címu írásában maga elmondja, a kéziratot 1918 augusztusában fejezte be, s kiadásával eloször Kner Izidornál próbálkozott, aki kevéssel korábban jelentette meg Napló és elbeszélések címu kötetét. A gyomai nyomdász azonban elutasította a regényben megnyilatkozó szemléletet, és ezért nem vállalkozott kiadására. Közben kitört az ?oszirózsás? forradalom és Szabó Dezso, aki mindenképpen azt akarta, hogy a regény még a forradalom zajlása idején a közönség elé kerüljön, eloször elfogadta Bangha Béla jezsuita szerzetesnek (a Keresztény Sajtóközpont vezetojének) a regény kiadására vonatkozó ajánlata, majd Osvát Ernonél és a Nyugatnál próbálkozott. Mindkét kiadó türelemre intette, igaz, egymással szögesen ellenkezo megfontolásból: Bangha páter a forradalmi erok megtorlásától tartott, Osvát viszont a forradalom elleni támadásnak tekintette Szabó Dezso muvét. A regényt végül a Farkas László által irányított Táltos könyvkiadó jelentett meg 1919 nyarán, már a proletárdiktatúra napjaiban.
Helyesen állapítja meg Gombos Gyula, hogy ?Az elsodort falu a legnagyobb esemény Szabó Dezso életében, mert o e regényében találta meg végleges önmagát. A benne addig gazdátlanul robogó erok: hosi hajlam, tettvágy, igazmondó szenvedély végre megtalálták a maguk igazi ügyét, a magyar sorsot?. Szabó Dezso mindig is legfobb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészérol akart benne képet adni, hite szerint e muvével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélo irodalom történetében, egyszersmind világirodalmi magaslatokra emelte nemzeti irodalmunkat. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye alapos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlodését kijelölo eszmék panorámája legyen. Valóban összegzo alkotás, amely számot vet a kiegyezés utáni korszak történelmi tapasztalataival, kifejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és elokészíti azt a ?magyar forradalmat?, amelyre a háborús összeomlást követo forradalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezso oly igen vágyakozott. Regényét nagyszabású szintézisnek szánta, abban az értelemben, ahogy errol a szintetikus regényalakzatról Az elsodort falu második kiadásának bevezetojében beszél. A regény, mint kifejti, ?egy életrészt ad az elfutó idobol? és ezt ?egyetemes szintézissé alakítja át?.