„Ismertem egyszer egy kisleányt… Talán te is ismerted, te is, meg te is… De nem úgy, mint én. Ha behunyom a szememet, most is látom. Íme… Szép? Nem, azt nem lehet mondani. De nem is csúnya. A szeme fekete, a haja szőke, az arca piros, az orrocskája – az bizony fitos. Néha olyan vidám és jókedvű, hogy nem fér a bőrébe. Néha bánatos és szomorú, tele világfájdalommal, mint egy macska, akinek az orrára koppintottak. Szokott duzzogni és heveskedni, de tud jó és nagylelkű lenni. Szeret tanulni, tele van ambícióval és lelkesedéssel, buzgalommal, aztán néha, csupa buzgóságból olyan ügyetlenségeket és csacsiságokat követ el, hogy még ő maga is megbámulja..” Ezekkel a szavakkal kezdi Tutsek Anna méltán híres lányregény-sorozatát, a Cilikét, amelynek kezdő kötetét tarthatja – több évtizedes szünet után – kezében az olvasó. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a tanulságos, humoros, szórakoztató könyveket.
„Ismertem egyszer egy kisleányt… Talán te is ismerted, te is, meg te is… De nem úgy, mint én. Ha behunyom a szememet, most is látom. Íme… Szép? Nem, azt nem lehet mondani. De nem is csúnya. A szeme fekete, a haja szőke, az arca piros, az orrocskája – az bizony fitos. Néha olyan vidám és jókedvű, hogy nem fér a bőrébe. Néha bánatos és szomorú, tele világfájdalommal, mint egy macska, akinek az orrára koppintottak. Szokott duzzogni és heveskedni, de tud jó és nagylelkű lenni. Szeret tanulni, tele van ambícióval és lelkesedéssel, buzgalommal, aztán néha, csupa buzgóságból olyan ügyetlenségeket és csacsiságokat követ el, hogy még ő maga is megbámulja..” Ezekkel a szavakkal kezdi Tutsek Anna méltán híres lányregény-sorozatát, a Cilikét, amelynek kezdő kötetét tarthatja – több évtizedes szünet után – kezében az olvasó. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a tanulságos, humoros, szórakoztató könyveket.