Emléksorok 1848-49-ből

(E-könyv)

„Madarász hanyatlása már el?relátható volt. A párt leger?sebb küzd?jének bukása elkerülhetetlen volt, nem elvek, nem politikai balfogások, hanem kisszer? kezelési b?nök miatt.
A hozzá csatlakozó pártok méltán tartottak t?le, hogy amennyire protezsálták Madarászt, annyira veszteni fognak népszer?ségükb?l, a ,közönség, bár igazságtalanul a politikai pártfeleket komplikált b?ntársaknak fogja tartani, a rágalomnak a legkedvez?bb terrénuma nyílik ellenük, a skandalum napról napra öregszik és nyilvánosodik. A vizsgálatok megkezdése óta a Nyáry-Kovács-Kazinczy párt roppant majoritása növekedett az országgy?lésen, pisszegés, gúnykacaj és indignáció minden hangjai fogadják azokat, akik egy hónap el?tt csak tapsokat arattak, míg kiknek szavait azel?tt nem is hallgatták, azoknak beszédét, most éljenzés fogadja, kíséri. A Kossuth párt leger?sebb szónokai, mint Szacsvay, föltámadtak az egykori kegyenc (Madarász) ellen, s a másik párt konferenciáit kezdték látogatni.
Besze vehemens népszónoklatával elförmedten zúdult ellene, maga Irányi, a miniszternek személyes barátja, visszavonta kezét az eles?t?l ezen szavakra fakadva: ?Azért nem sz?nök meg áldozni azon oltár el?tt, amelynek papjai közt egy tisztázatlannak találtatott.?
,S végre Kossuth maga megtiltotta, hogy valaki ?el?tte Madarász nevét kimondja.”