Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) - a reformkor legnagyobb költoje és irodalmi vezére. Szegény nemesi családból született. Tizenhét éves korától kezdve magának kellett gondoskodnia megélhetésérol és tanulmányai költségérol. Kilenc évig nevelosködött egy nagybirtokos családnál, közben jogot tanult, ügyvédi vizsgát tett. 1825-ben kiadta a honfoglalásról írt hatalmas eposzát, a Zalán futását. Költeményével, amely Árpád és népe példájával akarta tettre serkenteni a nemzetet, nagy sikert aratott a nemesség körében. Ettol fogva az irodalomnak élt, nemsokára o szerkesztette a legjelentosebb pesti folyóiratokat, körülötte tömörültek a haladó írók. A politikában Kossuth híve volt, a szabadságharc alatt is kitartott mellette. Világos után egy ideig bujdosni kényszerült. Nemzete sorsán kétségbeesve, zavart lélekkel halt meg. - Irodalmi munkássága sokoldalú: lírai verseket, elbeszélo költeményeket, drámákat, elbeszéléseket és tanulmányokat írt, sokat fordított. Lírájának darabjai híven mutatják költészete sokszínuségét: a feudális világból való kiábrándulását, szabadságvágyát, az emberiség megjavulásába vetett hitét, szerelmének oszinteségét és mélységét, s azt, hogy népies dalai, életképei mintegy Petofi életmuvét készítették elo.