Az Othello a megcsalt bizalom, a torbe ejtett nemes gyanútlanság
halhatatlan tragédiája. A gonosz Jago ármánykodása azért tudja végzetes
féltékenységbe sodorni a színes boru hadvezért, mert Othello Desdemona
szerelmében a világba s az emberi tisztaságba vetett bizalmának zálogát
látta. Husége azért volt fontosabb számára mindennél.Desdemona ezen az
estén szomorúan és balsejtelmekkel tele készül lepihenni. Féltékeny
férjének durva viselkedése elszomorította, de iránta való feltétlen
odaadását nem csökkentette. Elszenderül már, amikor a mór gyilkos
szándékkal hálótermébe ér. És Othello nem hisz a rémülten védekezo,
ártatlanságát bizonygató Desdemónának: könyörtelenül megfojtja imádott,
gyönyöru hitvesét.Emília fedezi fel úrnoje halálát, és fellármázza az
egész erodöt, vádolva a mórt, bár Desdemona utolsó szavával is szeretett
urát védte: tagadta, hogy o a gyilkos. Emilia most már látja, milyen
jóvátehetetlen vétket követett el, amikor férjének átadta asszonya
kendojét. Leleplezi Jago ármányait# az vak dühében leszúrja.Othello
ráébredt tragikus tévedésére: emberfeletti fájdalmában megtisztulva
visszanyeri az orjöngo féltékenységtol mostanáig eltorzított eredeti
emberi nagyságát. Örömkönnyeket sír, hogy Desdemonát ismét ártatlannak
tudja, nem várja meg Velence ítéletét, hanem összefoglalva tragédiáját:
nem okosan de nagyon szeretett - egy torszúrással bevégzi életét. A
gonosz Jago kínpadon bunhodik iszonyú vétkeiért.