Babits Mihályt (1883–1941), a Nyugat első nemzedékének tekintélyes szerkesztőjét nem a nagy nevettetők közt tartja számon az irodalomtörténet, pedig a humor tőle sem volt idegen. A költőként, íróként, műfordítóként, esszéistaként, irodalomtörténészként ismert szerző életművében a maga helyén a derű is meg-megcsillan olykor. A helyszín Gádoros, a Halálfiai című regény kisvárosa. A társaságkedvelő, tüneményes Ilka néni hatholdas rózsakertjében álló háza a kisváros facér ifjainak és eladó lánykáinak találkozóhelye. Itt hálózzák be Gruber Francit, az ifjú joggyakornokot, akit Ilka néni „fogadott lányának”, Irénnek szemelt ki. Francin kívül minden rokon és ismerős be van avatva a tervbe. A rózsaillattól bódult nyári éjszakában magányosan epekedő vágyak karnyújtással elérhetnék egymást, de éppen a karnyújtás mozdulata lehetetlen. Mindenki rab itt, a konvenciók rabja. És aki felrúgja a konvenciókat, az is rab marad, a felrúgott konvencióké. Gruber Franci csak nagy sokára tudja meg a furcsa igazságot: oktalanul rontotta el az életét, de ha nem rontotta volna el, akkor sem járt volna jobban.