A szerző évtizedeken keresztül írt szövegei mélyen reflektálnak az emberi lét, a szabadság, a hit, az elmúlás és az emlékezés kérdéseire. Az erős filozófiai vonal, amely több versben is megjelenik (például ,,Az élet után", ,,Végül mégis" vagy ,,A magam keserűsége"), kiemeli a szerző egzisztenciális érzékenységét, és a lét nagy kérdéseihez való méltóságteljes viszonyát. A kézirat egyik sajátos vonása, hogy a személyes és lírai hangnem mellett mély társadalmi és történelmi kérdéseket is felvet. A ,,Zártláncú játszótér" vagy ,,Arcukat-vesztettek" című versek például a mai globalizált világ, a szellemi kiüresedés, a fogyasztói társadalom vagy a civilizációs válság kritikáit hordozzák, miközben megőrzik a lírai formát. Ezek a költemények nem csupán érzelmi reakciók, hanem intellektuális kihívást jelentő szövegek is.