Nincs engedélyezve a javascript.
Jelentkezés nem meghirdetett állásra
A kép illusztráció

Jelentkezés nem meghirdetett állásra

Szállítás:
2-4 munkanap
Készleten
Borító ár:
2 990 Ft
Kötött ár:
2 691 Ft

Árakkal kapcsolatos információk:

 

Borító ár: A könyvön szereplő, a könyv kiadója által meghatározott ár

Korábbi ár: Az elmúlt 30 nap legalacsonyabb ára

Rendeléskor fizetendő online ár: A rendeléskor fizetendő ár

Bevezető ár: Megjelenés előtt leadott megrendelésre érvényes ár

Kötött ár: A terméknek az Árkötöttségi törvény alapján meghatározott legalacsonyabb eladási ára, melyből további kedvezmény nem adható.

A weboldalon feltüntetett minden ártípus bruttó ár.

Árkötött termék
A hatályos jogszabályok szerint erre a termékre jelenleg maximum 10% árengedmény adható.
A vonatkozó jogszabály értelmében ezen termék esetében a borítóárból a megjelenést követő 365 napon keresztül nem nyújtható 10%-ot meghaladó kedvezmény. 2024. évi XIII. törvény 9. §
Az ajtón kilépve felragyogott az arcom, de mindjárt hátat fordítottam a verőfénynek, amely beragyogott mindent, és csak a fülemet simogatták a napsugarak, mégis minden porcikámban élveztem a nemnormális meleget, amely hirtelen mozdulattal rántotta ki a hóvirágok fejét a földből, ...
Leírás
Raktári kód:
230317
EAN:
9786156759504
Megjelenés:
2024.10.30.
Kötésmód:
puhatáblás
Méret [mm]:
136 x 204 x 7
Nyelv:
magyar
Az ajtón kilépve felragyogott az arcom, de mindjárt hátat fordítottam a verőfénynek, amely beragyogott mindent, és csak a fülemet simogatták a napsugarak, mégis minden porcikámban élveztem a nemnormális meleget, amely hirtelen mozdulattal rántotta ki a hóvirágok fejét a földből, és egymásra uszította a sirályokat a fejem fölött, miközben a világkatasztrófa gondolata és a nyomában járó bűntudat csak egyszer kísértett meg, mintha nem is sejteném, hogy Alaszka olvadozik, metán szabadul fel, hatalmas mamutok és aprócska baktériumok élednek újjá, és ha a szembejövőkre néztem, felragyogott az arcom, és ha valakit megelőztem, a szívem szaporábban vert, és ha valaki megelőzött, szívből gratuláltam, mintha nem is a vesztünkbe rohannánk mind, mint a bogár, amely a homlokomnak koppant (talán nem is bogár, hanem aprócska, földönkívüli űrhajó volt?), és eszembe juttatta az embert, aki folyton nekimegy mindennek és mindenkivel összekoccan, kapufára lövi magát és kifelé pattan, mígnem gondol egyet, leül a földre, és többé meg sem mozdul, nem csinál semmit, így kellene, de nem lehet, menni kell, acélos léptekkel átgázolni a narancsszínű migréntől fetrengő városon, hogy majd hazaérve ledobáljak magamról mindent, eget, földet, hóvirágot, takaró alá bújjak, a falat nézzem, és eljátsszam, hogy itthon vagyok, még véletlenül sem egy fordulatokban gazdag, galaktikus kalandban.
Vélemények