Részlet a kötetből:
– Hány óra? – kérdezte Hansen asszony, kiverve a hamut pipájából, melynek utolsó füstkarikája a padmaly sötét gerendáin foszlott szét.
– Nyolc felé jár, anyám – felelt Hulda.
– Nem valószínű, hogy az éj folyamán utasok érkeznek; az idő nagyon rossz.
– Én sem hiszem, hogy jöjjön valaki. A szobáink minden eshetőségre rendben vannak, és én okvetlenül meghallom, ha valaki szólit kívülről.
Részlet a kötetből:
– Hány óra? – kérdezte Hansen asszony, kiverve a hamut pipájából, melynek utolsó füstkarikája a padmaly sötét gerendáin foszlott szét.
– Nyolc felé jár, anyám – felelt Hulda.
– Nem valószínű, hogy az éj folyamán utasok érkeznek; az idő nagyon rossz.
– Én sem hiszem, hogy jöjjön valaki. A szobáink minden eshetőségre rendben vannak, és én okvetlenül meghallom, ha valaki szólit kívülről.
– A bátyád még nem jött vissza?
– Még nem.
– Nem jelezte, hogy ma még visszatér?
– Nem anyám. Joél a Tinn-tóra vitt egy utast és amennyiben meglehetősen későn kelt útra, nem hinném, hogy holnap előtt visszakerül Dalba.
– Igy hát Moelben tölti az éjt?
– Valószinüleg, hacsak Bambiéba nem megy, hogy meglátogassa Helmboe bérlőt.
– És a leányát...?
- Na, igen, Sigridet is, az én legjobb barátnőmet, akit testvérként szeretek! – felelt mosolyogva a fiatal leány.
– Ugy hát zárd be az ajtót, Hulda. Menjünk aludni.
– Csak nincs megint bajod, anyuskám?