"Freud ?kissé zavartan nyitotta ki az aprólékos munkával kidolgozott fadobozt, melynek tetejébe készítője egy különleges, legalább tíz centiméter átmérőjű, domború fekete követ dolgozott bele, és a kő alá egy homokórát faragott. Első ránézésre azt hihette az ember, hogy a mester elrontotta a homokórát, mivel abban alulról felfelé peregtek a homokszemek, de ha a készítő monogramja LDV, akkor a tévedés teljes mértékben ki van zárva.
A dobozban egy valóban nagyon réginek tűnő kézirat rejtőzött…"
"Freud ?kissé zavartan nyitotta ki az aprólékos munkával kidolgozott fadobozt, melynek tetejébe készítője egy különleges, legalább tíz centiméter átmérőjű, domború fekete követ dolgozott bele, és a kő alá egy homokórát faragott. Első ránézésre azt hihette az ember, hogy a mester elrontotta a homokórát, mivel abban alulról felfelé peregtek a homokszemek, de ha a készítő monogramja LDV, akkor a tévedés teljes mértékben ki van zárva.
A dobozban egy valóban nagyon réginek tűnő kézirat rejtőzött…"
Leonardo da Vinci önéletírása több mint négyszáz éven át utazik, hogy a megfelelő időben a megfelelő kezekbe kerülve segítsen megakadályozni az emberiségre leselkedő, pusztító járványt.
Az Agora egy téren és időn kívül létező, különleges hely, ahol a görög piacterekhez hasonlóan összegyűlnek a kiválasztott utazók, és miközben átadják egymásnak tudásukat, észrevétlenül vagy tudatosan megváltoztatják az emberiség jövőjét.
A reneszánsz kor legzseniálisabb elméje, Leonardo da Vinci, a pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud, a Grál leglelkesebb kutatója, Otto Rahn, a Nobel-díjas fizikus, Richard Feynman, egy rejtélyes biológus és egy alig harmincéves vallástörténész professzor összefognak, hogy megmentsék az emberiséget.
Egy ilyen különleges társaságnak sem a tér, sem az idő nem állhat az útjába…
„Kicsit sajnálom, hogy elpazaroltam negyven évet a világ, az ember, a múlt, a jelen és a jövő, no meg a kvantumfizika megértésére… Elég lett volna elolvasnom ezt a letehetetlenül izgalmas, szív- és torokszorító regényt, amely minden kérdésre és aggodalomra felkavaró választ adott.”
(Boldizsár Ildikó)