A magyar anekdotakincs II. rész

(E-könyv)

Ebben a palackban, amelyet az olvasó most kezében tart, olyan jó a bor, hogy nem kell neki cégér# elég a címkéje: ?Tóth Béla: A magyar anekdotakincs.? Nem is a bort cégérezzük itt, úgyis kapós lesz az, csupán a címkét magyarázzuk kissé. A címke igazat mond: ami e könyvben van, magyar is, anekdota is, kincs is.Anekdota görög szó, el sincs torzítva# azt jelenti: ?kiadatlanok?. Azaz kiadatlan, meg nem írt, könyvben meg nem jelent történetek. Harsányi Zsolt, aki e kötet két évtized elotti kiadásához eloszót írt volt ? néhány újabb keletu anekdota az o gyujtése is ? eljátszadozott (már majd azt mondtam: elanekdotázott) azzal az ötlettel, hogy a kötet önmagában való ellentmondás. Hiszen amit könyvben kiadnak, az már nem ?kiadatlan?, tehát nem anekdota. A sziporka szórakoztató, de nem helytálló. A kiadatlanság nem azt jelenti, hogy e történeteket soha nem adták ki, hanem csupán azt, hogy kihagyták oket a komoly történelemkönyvekbol, hivatalos életrajzokból. Nem adták ki, éppen mert nem eléggé hivatalosak, nem ütik meg valamely szakállas komolyság mértékét. De közben évszázadokon át szájról szájra adták s nem egyszer följegyezték és ki is nyomtatták ezeket a ?kiadatlanokat?. Följegyezte oket Bonfini és Heltai Gáspár és Dugonics András, Jókaitól kezdve pedig Mikszáthig, Móriczig, Móráig, Illyésig mindenki, akinek fülében a komoly csak hasonló csengésu, de nem azonos jelentoségu a komorral. És szívesen hallgatta, tovább adta, elolvasta és elolvassa mindenki, aki a tréfás történetek vaskos kozetében is megtalálja a komoly, az igazi mondanivaló uránércét.