„Csupa tabu. Csupa olyan fogalom, olyan jelenség és olyan leírás, amiről még mindig – egy prűd, egy képmutató, egy álszent társadalom alázatos szolgáiként – magányosan és szégyenkezve gondolkodhatunk. A sperma a magyar nyelvben szitokszó. A női nemi szerv a szajhaság tárgyiasított jelképe. Az azonos neműekkel való kapcsolat fertő, az elfajzás része. A nemi tevékenység konkrét gyakorlata megrontás, bűngyakorlás. Az önkielégítés megbetegítő szégyenletesség, szent borzadály. A monogámia lehetetlenségéről aztán szót se ejtsünk. Sauschitz Attila, író és újságíró könyve fölszabadultan, az irónia gyöngéd erejével, megannyi tudományos ismeret birtokában veszi sorba a szexualitás történetiségével, az evolúció folyamatával kapcsolatban fölállított piros lámpák sorát. Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból. A szerző esszéinek gyűjteménye roppant szórakoztató, fölvilágosultsága magával ragadó, és ráadásul könnyed is, mint egy jól sikerült, felhőtlen randevú.” (Darvasi László)
„Csupa tabu. Csupa olyan fogalom, olyan jelenség és olyan leírás, amiről még mindig – egy prűd, egy képmutató, egy álszent társadalom alázatos szolgáiként – magányosan és szégyenkezve gondolkodhatunk. A sperma a magyar nyelvben szitokszó. A női nemi szerv a szajhaság tárgyiasított jelképe. Az azonos neműekkel való kapcsolat fertő, az elfajzás része. A nemi tevékenység konkrét gyakorlata megrontás, bűngyakorlás. Az önkielégítés megbetegítő szégyenletesség, szent borzadály. A monogámia lehetetlenségéről aztán szót se ejtsünk. Sauschitz Attila, író és újságíró könyve fölszabadultan, az irónia gyöngéd erejével, megannyi tudományos ismeret birtokában veszi sorba a szexualitás történetiségével, az evolúció folyamatával kapcsolatban fölállított piros lámpák sorát. Ez az út, a könyv tapasztalata szerint, nem elsősorban szégyenkezésre méltó, hanem inkább izgalmas és kalandos. Igazi fölfedezés, a kiscserkészek és a kisnővérek kijönnek a napra a fullasztó hátsó szobákból. A szerző esszéinek gyűjteménye roppant szórakoztató, fölvilágosultsága magával ragadó, és ráadásul könnyed is, mint egy jól sikerült, felhőtlen randevú.” (Darvasi László)