Pokolhegy Ráckeve egyik ?külvárosa?, foleg szegények ? cigányok és nem cigányok ? lakják. Ahogy a szerzo írja: ?Számomra tenger-gazdagságú csepp.? Ez a könyv nem helytörténet, nem is szociográfia, inkább riport, amelynek nem az itt élo cigányság a foszereploje, hanem Pokolhegy. Hogyan éltek és élnek együtt szegények, gazdagok, cigányok, nem cigányok, mit gondolnak egymásról a szomszédok, hogyan vélekednek tanárok a diákokról, diákok az iskoláról, polgárok a hivatalról, a hivatal hogyan róluk. A cigány?magyar együttélést, amely Magyarország egyik legfontosabb jövobeli problémája, nem a GDP fogja meghatározni, nem is kormánydöntések, hanem a felek közti viszonyok minosége: elso lépés az egymásrautaltság megértése, a második pedig a másik fél problémáinak megértése. Mert ma még nem látjuk a fától az erdot. Szále László kérdez, egymás mellé állít cigány és magyar sorsokat, ítéljen az olvasó. S ha nem tud ítélkezni, nem baj. Gondolkodjon. Izgalmas, olykor szívszorítóan szép és igaz olvasmány, nem is elsosorban a tények, hanem a szerzo szüloföldszeretete és a könyvében sorsukat felsorakoztató emberek ? férfiak, nok, gyermekek ? egymásrautaltsága és ennek megélése miatt.