Korunk elöregedő társadalmaiban egyre gyakoribbak a különféle demenciaformák. Hazánkban az Alzheimer-kór mindössze 5-10%-ban kerül diagnosztizálásra, míg Európát tekintve az arány 25% körüli. Mára kiszélesedett a rendelkezésre álló terápiás és diagnosztikai eszközök palettája. Egyre fontosabb tehát - ugyanakkor komoly kihívást jelent - a korai, preklinikai demenciák, így kiemelten az Alzheimer-kór, illetve az öregedéshez társuló szellemi hanyatlás felismerése és differenciáldiagnosztikája, valamint a betegség korai fázisában megkezdett oki terápia. Az enyhe kognitív zavar egyfajta határ az öregedéshez társuló szellemi hanyatlás és az Alzheimer-kór legkorábbi, már kimutatható stádiuma között. A szerzők áttekintik az enyhe kognitív zavar prevalenciáját, diagnosztikáját és terápiás lehetőségeit, valamint lehetséges prognózisát, a legújabb nemzetközi szakirodalmi adatok fényében. Mindezzel gyakorlati vezérfonalat nyújtanak a háziorvosoknak és a szakorvosoknak ahhoz, hogy időben felismerhessék, elkülöníthessék az olyan betegeket, akiknél enyhe kognitív zavar hátterében kezdeti Alzheimer-kór áll, és az olyanokat, akik tüneteit nem demencia okozza. Ez pedig hatékonyabbá teszi a korai felismerést, és lehetőséget ad a terápia bevezetésére már az Alzheimer-kór legkorábbi, tünetekkel járó fázisában.