SCHMUCK OTTÓ (1953. december 31. - 2014. május 19.)
Petőfi Sándor születésének 131-ik évfordulóján este láttam meg a lámpavilágot Budapesten. A néprádió korában még nem volt szilveszteri rádiókabaré, így a magam módján a világrajövetelemmel igyekeztem pótolni az űrt. Amint megtanultam írni, író szerettem volna lenni. Írtam is eleget az asztalfióknak. Összes műveimet 18-ik születésnapomon ünnepélyes keretek között elégettem a cserépkályhában, és elkezdtem hangyaszorgalommal a „Közgáz” felvételire készülni. 1981-ben készült el első (közgazdasági) könyvem, amit gyorsan betiltottak, vagyis „Szigorún Titkos” minősítést kapott a Tervhivatalban, így összesen 48 darab számozott példányban jelent meg. 1979-től elméleti kutatómunkával teltek az évtizedek: kandidátusi cím (Ph.D.), publikációk stb. Ha hosszú, reménytelennek tűnő várakozás után nem születik meg a fiam, Bence (1999), akkor nem születik meg Hangya Máté és soha nem jelenik meg „A kelyhesek titkos temploma” című könyvem (2007) sem. Általa és vele visszaköltöztek a családunkba a mesék, a versek, versikék, a dalocskák, az énekek. Bence most járja az elsőt, természetesen folyékonyan tud írni, olvasni és író akar lenni. Öt 15 soros mesét már meg is költött. / Schmuck Ottó
* * *
Elhunyt Schmuck Ottó
Vannak a magyar gyerekirodalomnak különleges alakjai, akik egyszer csak felbukkannak, letesznek a szerkesztő asztalára egy kéziratot, aztán eltűnnek, és élik tovább megszokott életüket. Ilyen volt Schmuck Ottó is, A kelyhesek titkos templomának szerzője. Közgazdászként végzett, és viszonylag későn vált íróvá: fia születése hozott nagy változást az életébe, neki ajánlotta regényét, amely a rendszerváltozás utáni időszak egyik legelső ifjúsági kalandregénye volt Magyarországon. A könyv jól fogyott, eddig két kiadást ért meg, számos iskolában ajánlott vagy kötelező olvasmány lett. Ottót mindenki kedvelte a kiadóban, az életet szerető, kedves embernek ismertük meg, annál sokkolóbb volt a hír, hogy néhány nappal ezelőtt tragikus hirtelenséggel...