Camilla Läckberg legújabb regényét hoztam el nektek, A boszorkányt.
A Skandináv krimik koronázatlan királynője olyan tökéletesen játszik a témákkal, hogy csak kapkodom a fejem. Lenyűgöző, ahogy a hármas idősíkkal és a több szemszögből látható karakterekkel dolgozik. Gyúrja, formálja őket, és a szemünk előtt bontakozik ki minden, ami az ő agyában megszületett. Olyan hétköznapi embereket alkot meg a műveiben, akik akár a mi szomszédaink is lehetnek, ezáltal sokkal közelebb érzem magamhoz mind a szereplőket, mind a történetet. Nagyon szeretem ezeket a rövid fejezeteket, mivel így igazán felcsigázza az embert, ahogy oldalról oldalra lapozva egyre több titok tárul elénk, és mielőtt megtudnánk valamit, máris egy következő fejezetben találjuk magunkat, ahol még több rejtéllyel kell szembenézni.
" - Kétségei voltak a bűnösségüket illetően?
Erica ezt most hallotta először. És megborzongott. Mivel sok-sok éve egy rendőrrel élt együtt, tapasztalatból tudta, hogy a zsigeri megérzések nemegyszer helytállóak. Ha Lief kételkedett a lányok bűnösségében, akkor annak biztosan volt valami alapja."
Ismét Fjällbackba járunk, ahol 30 évvel ezelőtt két tizenhárom éves tini kegyetlenül megölt egy négy éves kislányt. A nyomozás során elismerték a bűntettet, viszont később mindketten visszavonták a vallomásukat, és ártatlannak vallották magukat. Senki nem tudja, hogy mi is történt akkor, így egyszerűbb volt elhinni, hogy ez a két lány ilyen szörnyűségre képes. A családok elköltöznek, viszont Helen, az egyik gyanúsított végül visszaköltözik férjével. 30 évvel később, azaz napjainkban Marie, aki azzal kapaszkodott fel a sikeres emberek közé, hogy kihasználta a vele történt eseményeket, újra Fjällbackba van, hogy egy filmet forgasson. Pár nappal később ugyanarról a tanyáról, egy másik családnál eltűnik egy négyéves kislány, akit nem sokkal az eltűnése után holtan találnak pontosan ugyanazon a helyen, ahol anno a kis Stellát megtalálták. Fjällback lakosai döbbenten állnak az események előtt, hisz ki tudna ártani a kis ártatlan Neának? Viszont mindenkinek eszébe jut a 30 évvel ezelőtti bűntény, és az, hogy Marie és Helen újra itt vannak. Vajon tényleg képes volt a két lány egy ilyen kegyetlen tettet végrehajtani, vagy valaki más áll a történtek hátterében? Milyen motiváció hajtja az embereket, hogy kisgyerekeket öljenek? Egyáltalán ki képes erre, és miért?
Patrick és társai ismét nyomozásba kezdenek, de nem egyszerű a dolguk, hisz így egy 30 évvel ezelőtti bűncselekményen is át kell rágniuk magukat. Patrick felesége, Erica éppen erről a történetről kezdett el könyvet írni, így újra a segítségükre siet az igazán agyafúrt és leleményes író. Ezáltal két idősíkon látjuk a nyomozást és rakhatjuk össze a puzzle darabjait. A történtben szerepet kap egy harmadik idősík is, amely az 1600-as évekre vezet vissza bennünket, amikor is elkezdődött az inkvizíció, mely során számtalan embert végeztek ki boszorkányság vádja miatt. Itt egy kis családot mutat be nekünk az írónő, ahol Elin és Märta életébe kapunk betekintést. Elin férje meghal egy hajószerencsétlenség során, így kénytelenek testvére, Britta és férje, Pred jóindulatára bízniuk magukat, és beállni hozzájuk cselédnek. Elin nagyanyja sok dologra megtanította a lányt, többek között különböző gyógynövények és ráolvasások által meggyógyítani másokat. Märta, a kislány egyre közelebb kerül Predhez, és igazi kislányos rajongással tekint a férfira, de mindezt Britta nem nézi jó szemmel, pláne, hogy ő maga nem képes teherbe esni.
" A húga mindent elvett tőle, amit szeretett, méghozzá az apjuk jóváhagyásával. A babát, amelyet az anyjától kapott, az árnyékszék szennyében találta meg, a haja levágva, a szempillája kitépve. "
A rengeteg mellékszál sok fontos információt ad a könyvben, kezdve a mellékszereplők életével, és nem utolsó sorban a bevándorlás problémáival, ahol betekintést kapunk a mai világra oly jellemző nézetekre.
Igazán lendületes, és fordulatokban gazdag történet volt A boszorkány. Megismerhettük a családokat, a belső vívódásukat, ahol örömök és bánatok nyílnak meg. Azok az emberi sorsok, ahol a bántalmazás szinte mindennapi, és hiába tudja mindenki, egyszerűen szemet hunynak felette.
Írta: Anarchia könyvblog