Miért imádja a világ Valérie Perrin regényeit?

Vannak írók, akik történeteket mesélnek, és vannak, akik világokat teremtenek. Olyan világokat, amelyekben a halál nem a vég, hanem egy új kezdet kapuja, ahol az elhallgatott családi titkok évtizedes fogságából a szeretet szabadíthat ki, és ahol a barátság ereje képes túlélni az idő kíméletlen múlását. Valérie Perrin, a kortárs francia irodalom egyik legfényesebb csillaga, pontosan ilyen alkotó.

Könyvei nem egyszerűen sikeresek, hanem valóságos irodalmi jelenséggé váltak. Regényei milliós példányszámban kelnek el világszerte, harmincnál is több nyelvre fordították le őket, és olvasók tömegei vallják, hogy Perrin prózája gyógyír a léleknek. De ki áll a varázslatos történetek mögött, és mi a titka ennek a különleges írói hangnak?

Valérie Perrin élete éppolyan színes és kanyargós, mint a regényei hőseié. 1967. január 19-én született a Vosges megyei Remiremontban, de a burgundiai Gueugnonban nőtt fel  egy hivatásos labdarúgók alkotta családban. Fiatalkora nem a klasszikus értelmiségi utat követte, a 11. évfolyam után otthagyta az iskolát, Párizsba költözött, és alkalmi munkákból tartotta el magát. Később családot alapított, és Trouville-sur-Mer-ben telepedett le.

Az igazi fordulatot a 2006-os év hozta el számára, amikor találkozott a legendás francia filmrendezővel, Claude Lelouch-sal. Ez a találkozás nemcsak a magánéletét pecsételte meg (hosszú együttélés után 2023 júniusában össze is házasodtak Párizsban), hanem a karrierjét is új mederbe terelte. Perrin kezdetben díszletfotósként dolgozott Lelouch filmjeinél, majd a rendező legutóbbi alkotásainak társ-forgatókönyvírója lett.

A filmes látásmód, a képekben való gondolkodás, a finom vágások, a feszültség adagolása és a jelenetek atmoszférájának tűpontos megteremtése későbbi regényeinek is a védjegyévé vált.

Bár a mozi világa nyitotta meg előtte a kapukat, az igazi szabadságot és a világhírt az irodalom hozta el számára. Perrin ráadásul nemcsak a művészetekben, de a társadalmi kérdésekben is aktív. Elkötelezett állatvédő, egy állatmenhely pártfogója, sőt, a 2019-es európai parlamenti választásokon az Animalista Párt jelöltjeként is indult.

Most pedig merüljünk el abban a négy csodálatos regényben, amelyek végérvényesen felhelyezték őt a világirodalom térképére!

A vasárnap koldusai

Perrin debütáló regénye valóságos díjesőt hozott és 13 szakmai elismerést zsebelt be, köztük a Prix du premier roman de Chambéryt. A l'Express kritikusa találóan úgy fogalmazott: „gyönyörű könyv az emlékezetről és az átadásról, amelyet érzékeny írói stílus hordoz.”

A történet főhőse a 21 éves Justine, aki két dolgot imád, a zenét és a hatvan év feletti embereket. Justine egy idősek otthonában dolgozik segédápolóként, ahol nem csupán gondozza a lakókat, de szomjazza a történeteiket is. Különösen mély kötelék fűzi a 93 éves Hélène-hez, a 19-es szoba lakójához, aki egy sajátos, demenciával terhelt világban él. Mindennap az ablaknál ül, azt gondolva, hogy a tengerparton van, és várja, hogy férje és kislánya kijöjjenek a vízből.

Justine egy kék füzetben kezdi rögzíteni Hélène és Lucien megindító, múltbéli szerelmének krónikáját. Ám miközben a múltbeli románc megelevenedik, a jelenben Justine-nak szembe kell néznie saját családja nyomasztó örökségével és a szülők 17 évvel ezelőtti halálos autóbalesetének szörnyű, elhallgatott titkaival.

Másodvirágzás

Ha van könyv, amely az elmúlt évtizedben átírta a kortárs francia próza történetét, az a Másodvirágzás. Franciaországban több mint egymillió példányban kelt el, elnyerte a rangos Maison de la Presse díjat, Olaszországban pedig a 2020-as pandémiás időszak legolvasottabb könyve lett. 2021-ben színpadra is adaptálták.

A regény alaphelyzete bizarrnak tűnhet, mégis végtelenül otthonos. Főszereplője Violette Toussaint, egy francia kisváros temetőgondnoka. Violette élete romokban, férje tizennyolc éve szó nélkül eltűnt (bár korábban is csak bánatot okozott), ő pedig egyedül maradt a gyásszal és a magánnyal. Mégis, a temetőben békére lel. Gondozza a sírokat, ápolja a veteményesét, és ami a legfontosabb, menedéket nyújt a gyászolóknak. Meleg teával, megértő szavakkal és empátiával vár mindenkit, a temető három sírásójával pedig szinte családi köteléket ápol.

A megszokott ritmust egy nyomozó, Julien Soleillant érkezése töri meg. Julien azért jön, hogy teljesítse édesanyja különös végakaratát. Az asszony hamvait egy számára teljesen ismeretlen férfi sírjára akarja helyeztetni. Ebből a rejtélyből kiindulva egy olyan érzelmi kaleidoszkóp tárul fel, amelyben felsejlik a nyomozó anyjának titkos szerelme, valamint Violette saját, szívbemarkoló múltja és kislányának tragédiája.

"Az ember belekeveredik az egymásba fonódó történetek örvényébe, amelynek főszereplője a temető, amelynek virágzó kertje a remény szimbóluma" – írta a Libération Next.

Trió

Harmadik regényének ihletét Perrin az állatmenhelyi munkájából merítette, az ott dolgozók elhivatottsága inspirálta a karakterek formálásakor. A Trió egy monumentális generációs regény, amely három gyerekkori barát sorsát követi nyomon az 1980-as évektől egészen a 2000-es évekig.

Adrien, Étienne és Nina 1986-ban, a felső tagozaton ismerkednek meg. Azonnal elválaszthatatlanok lesznek. Közös álmuk egyszerű, mégis mindent elsöprő, el akarnak menekülni a vidéki porfészekből, Párizsba akarnak költözni, és megfogadják, hogy soha semmi nem állhat közéjük. A háttérben a korszak ikonikus francia rockzenekara, az Indochine dalai szólnak, megteremtve a fiatalság és a lázadás tökéletes atmoszféráját.

Ugrunk az időben: 2017-ben egy autóroncsot emelnek ki a szülővárosuk melletti tóból. A rejtélyes ügyről Virginie, egy helyi újságírónő kezd tudósítani. Ahogy a nyomozás halad előre, úgy bomlik ki a hármas barátság valódi története. Mi történt velük az évtizedek alatt? Hogyan sodorta őket el az élet, és mi köze van a múltjuknak a tó fenekéről előkerült autóhoz?

Colette

A legújabb Valérie Perrin-regény, a Colette, hűen követi a szerző korábbi sikereinek receptjét, miközben minden eddiginél erősebb thriller- és krimiszálat vonultat fel, mindezt persze a rá jellemző érzelmi mélységgel átitatva.

A történet egy sokkoló telefonhívással indul, Agnes-t értesíti a rendőrség, hogy nagynénje, Colette elhunyt. A helyzet mindössze annyiban abszurd, hogy Colette-et három évvel ezelőtt már egyszer eltemették, meggyászolták, és a család tudomása szerint a gueugnoni temetőben nyugszik. Agnesnek legközelebbi hozzátartozóként azonosítania kell a holttestet, és a saját szemével kell látnia, hogy a néni most halt meg igazán.

A kérdések lavinája elindul: Kit temettek el három évvel ezelőtt Colette neve alatt? Miért rendezte meg a nagynéni a saját halálát? Milyen titkok elől menekült?

A válaszok Colette által hátrahagyott hangfelvételekből, régi gyerekkori barátok vallomásaiból és elfeledett emlékekből kezdenek kirakósként összeállni. Agnes a nyomozás során nemcsak a nagynénje rejtélyes életét ismeri meg, hanem kénytelen szembenézni saját múltjával, tönkrement házasságával és a jelen bizonytalanságaival is.

Ha végignézünk Valérie Perrin eddigi életművén, tisztán látszanak azok a motívumok, amelyek miatt olvasók milliói zárták a szívükbe a könyveit:

- A mikrovilágok varázsa: Legyen szó egy idősotthonról, egy virágokkal teli temetőkertről vagy egy csendes vidéki tóról, Perrin képes a legszürkébb helyszínekből is a csodák és a gyógyulás színterét megalkotni.

- A párhuzamos idősíkok mesteri kezelése: Regényei szinte kivétel nélkül a múlt és a jelen párbeszédére épülnek. A titkok fokozatos adagolása miatt könyvei letehetetlenek.

- A veszteség méltósága: Perrin nem fél a haláltól, a gyásztól vagy az árulástól írni. De nála a fájdalom sosem öncélú, mindig megmutatja a kivezető utat, a megbocsátás és az újrakezdés lehetőségét.

Valérie Perrin könyvei olyanok, mint egy jó barát meleg ölelése egy esős őszi délutánon, emlékeztetnek minket arra, hogy bár az élet gyakran megvisel minket, a szeretet, az emlékezés és