Az ?Utazás a Balaton körül? és a ?Balatoni utazás vége? sikere indította el a szerzot arra, hogy a Balaton-könyvekbol már megismert élvezetes, adomázó stílusában bemutassa tágabb hazája, a XIX. századi Bakony-vidék ismert-ismeretlen történeteit, szereploit, életét is. Betekintést nyerhetünk a híres bakonyi betyár, Sobri Jóska és legényei történetébe. Ráeszmélhetünk az indulatokkal-tettlegességgel kísért 1840-es vármegyei tisztújítást látva, hogy nem csak manapság használnak fel minden eszközt a politikai ellenfelek a választási gyozelem érdekében. Megbizonyosodhatunk, hogy a kolera idején jobb a somlai bor, mint a herbatea. Elénk tárul a bakonyi kanász, fafaragó, taplószedo élete, a cifraszur története, Kossuth gyermekeinek bújtatása, a vármegyei nemes urak gondolkodása, és sok-sok derék magyarság.
A Bakony vad rengetege minden idoben vonzotta a bujdosókat, szegénylegényeket, s mint ilyen, az idegen hatalommal szembenállónak menedéket nyújtó vidék volt a magyar köztudatban. Láthatjuk, e vidéken az egyszeru emberek, s a nemesek is még inkább nyakas magyarok, mint máshol. A történetekben, gesztusokban végig érezheto a nemzeti büszkeség, a ?labancokkal? szembeni megvetés, a jobbra érdemes magyar nemzet szabadság utáni vágya. Eötvös betartja a könyvben alábbi ígéretét: ?Fogadásom tartja, hogy gondolataimat megörökítem, melyeket bennem a Bakony támasztott. Nem természetét írom le, hanem népét, azt a jó, igaz magyar népet, amint tartja faját, nyelvét, hazáját és alkotmányát, s amint él és munkál vidáman és szabadon, s hódít jó kedvével, s lelkének magyar nemességével.?