Több mint tíz éve nem éreztem a csokoládé ízét.Most sétálok az utcán, és közben Kit Katet ropogtatok?Ha az elvesztegetett évekre gondolok, az egyedül töltött estékre,az elmaradt barátokra, a közös evészetek jó hangulatáraés örömére, az összes elmulasztott étkezésre, hihetetlenszomorúság fog el. Az anorexia a fiatalok játéka, és nekemmár se idom, se energiám nincs tovább játszani. 32 éves korában Emma Woolf eltökélte, hogy szembenéz élete legnagyobb kihívásával: legyozi éhezésfüggoségét, az evéskontrollt, azaz végleg kigyógyul az anorexiából. Miután találkozott álmai férfijával, akivel közös jövot és gyermeket terveztek, úgy döntött, itt az ido, hogy véget vessen az éhezésnek és elkezdjen élni. És ha ez nem lett volna elég indíttatás, Emma beleegyezett, hogy a The Times hasábjain hétrol hétre beszámoljon az elért haladásról. Az Egy alma per nap lenyugözo és életigenlo emlékirat a szeretetrol és a gyógyulásról. ?Megkapó vallomás. Hol szívet melengeto, hol szívbe markoló,de végso soron reményt sugároz. Az anorexiából kifelé tartóEmma Woolf megindító és mélyen személyes beszámolójaszámos olyan embernek ad reményt, aki ennek az iszonyatosbetegségnek a csapdájában vergodik.?Susan Ringwood, a Beat magazin kiadási igazgatója