Az elmúlt XX. század napjainkban is legnépszerűbb költője minden vitán felül: József Attila. Az ezredforduló utáni első évtized magyar kultúrájának egyik legjelentősebb ünnepe pedig József Attila születésének századik évfordulója volt. Agárdi Péter, miközben krónikás szemlézője e centenáriumnak, sokoldalú és mély elemzést nyújt az ünnepség- és rendezvénysorozat szakmai, kulturális és köznapi oldalairól, az eredményekről és az éles vitákról, a botrányokról és a páratlanul gazdag visszhangról, a költő mai olvasatairól, recepciójáról és hatásáról. Fölidézi és dekonstruálja a költő életéről, sorsáról forgalomban lévő régi és új keletű mítoszokat, a kultuszrombolás és a kultuszépítés jeleit. A kritikus szellemű, helyenként egyenesen ironikus hangvételű földolgozás egyúttal kor- s kórkép is a XXI. század első évtizedéről: a közelmúlt és a jelen erős megosztottságot mutató kulturális értékrendjéről, súlyos egyenlőtlenségekkel terhelt műveltségi állapotáról, az irodalomtudomány terméséről és küzdelmeiről, a nemzeti mentalitás változatairól s nem utolsósorban a magyar ideológiai-politikai közbeszédről. Ugyanakkor egyértelműen felmutatja József Attila lírájának ellentéteket áthidaló, máig közös ihletet jelentő hatalmát is.
Az elmúlt XX. század napjainkban is legnépszerűbb költője minden vitán felül: József Attila. Az ezredforduló utáni első évtized magyar kultúrájának egyik legjelentősebb ünnepe pedig József Attila születésének századik évfordulója volt. Agárdi Péter, miközben krónikás szemlézője e centenáriumnak, sokoldalú és mély elemzést nyújt az ünnepség- és rendezvénysorozat szakmai, kulturális és köznapi oldalairól, az eredményekről és az éles vitákról, a botrányokról és a páratlanul gazdag visszhangról, a költő mai olvasatairól, recepciójáról és hatásáról. Fölidézi és dekonstruálja a költő életéről, sorsáról forgalomban lévő régi és új keletű mítoszokat, a kultuszrombolás és a kultuszépítés jeleit. A kritikus szellemű, helyenként egyenesen ironikus hangvételű földolgozás egyúttal kor- s kórkép is a XXI. század első évtizedéről: a közelmúlt és a jelen erős megosztottságot mutató kulturális értékrendjéről, súlyos egyenlőtlenségekkel terhelt műveltségi állapotáról, az irodalomtudomány terméséről és küzdelmeiről, a nemzeti mentalitás változatairól s nem utolsósorban a magyar ideológiai-politikai közbeszédről. Ugyanakkor egyértelműen felmutatja József Attila lírájának ellentéteket áthidaló, máig közös ihletet jelentő hatalmát is.