Krúdy Gyula világa álom és valóság, múlt és jelen, költészet és látomás különös, varázsos elemeibol épült. Századunk magyar irodalmának egyik legszuverénebb költoi világa ez, mely lélekrajzban, idokezelésben, nyelvileg és formailag sok mai prózatörekvést megelozött. Csillogóan lírai, humorosan groteszk, ironikus és keseruen szatirikus, rajongással és lemondással teljes, szándékoltan ódivatú és merészen modern. Krúdy izgalmas szerepet teremt magának: az elkésett lovag vagy a huszadik században itt maradt ?utolsó gavallér? szerepét, biedermeier idillt játszik, s titkon dantei pokolkörökben jár, pénzzel, itallal, szerelemmel, halállal viaskodik, mint Ady. Képzelete arabeszkjeibe, buvösen zsongító stílusába bújtatva hitelesen idézi a való életet is: a nyíri csend pusztuló dzsentrivilágát vagy a századvég-századelo korrupt, mulató-züllo éjszakai Pestjét. Hosei többnyire hajótöröttek, mélyen átérzik a kor minden nyomorúságát, s félmúltba süllyedo, réveteg jelenükben valami ?sohanemvolt? életforma boldogságát keresik.
Vitalitása, bohémsága, látszólag problémátlan termékenysége ellenére Krúdy íróként is gyötrodo ember, már-már zavarba ejtoen bonyolult jelenség, s életében és muvében annyi a vélt és valódi ellentmondás, hogy igazi megértéséhez és méltánylásához fokozott gonddal kell megnéznünk: honnét és hogyan indult, mit hoz magával, milyen tényezok alakítják életét és muvészetét.
Szabó Ede könyve ezzel a ?fokozott gonddal? készült: pontos, alapos életrajz és összefüggo életmuelemzés, nélkülözhetetlen dokumentumanyag és nagyszeru esszé.