Úgy vélhetnénk, regényes életrajzot írni ? különösen festorol ? hálás feladat. Merezskovszkij viszont abból a feltevésbol indul ki, hogy Leonardo da Vincirol többé-kevésbé valamennyi olvasónak vannak bizonyos elozetes ismeretei, ezért nem a klasszikus idorendet követve közelít a mester bemutatásához. In medias res ? rögtön a 15?16. századforduló reneszánsz Itáliájának mindennapjai közt találjuk magunkat. Pápák, hercegek, muvészek éppúgy körbevesznek bennünket, mint az utcai árusok, mesteremberek forgataga. Meg sem lepodünk, ha a hóviharban a hegyek között elakadt utazók csapatában, a fogadóban Machiavellivel akadunk össze.
A végletek kora ez: antik kincsek lelkes gyujtojével szemben ott lángolnak Savonarola és az inkvizíció máglyái. A Madonna-arcokat vászonra álmodó Mester ugyanaz, aki gyilkoló hadigépezeteket tervez hol Milánó, hol Firenze, hol éppen Római urai számára. Ez a kettosség végighúzódik a regényen# számtalan formában bukkan fel az antik vagy keresztény, Krisztus és Antikrisztus, a természethu vagy ikonszeru ábrázolás dilemmája. S ez utóbbi már átvezet a szerzo ?nagy orosz lelkéhez?, amely valamennyi muvének ? lett légyen az akár történelmi tabló vagy irodalmi értekezés ? egyaránt különleges atmoszférát kölcsönöz.