?A császár arcképe jelent meg képzeletében, a hullámos, szoke haj, a halvány rózsaszínu gyöngyházarc, a sötétkék szem, a bájos mosoly, a gyermekes ajak. Zsófiához hasonlított, mintha fivére lett volna.
Néha ez a kép álmában is megjelent elotte. Ilyenkor nem tudta megkülönböztetni, hogy az ifjút vagy a lányt látta-e. Mindkettot szerette. Valamikor egész Oroszország szerelmes volt a szép ifjúba.
? Szeretném, ha minden ország köztársaság lenne. Ez az államforma felel meg legjobban az emberi jogoknak ? szokta mondani Sándor, gyermekesen mosolyogva. A csugajevói vérfürdo után pedig, amikor tizenkétezer embert korbácsoltak véresre, Arakcsejev keblére omolva zokogott. Andrejics Alexis, barátom, tudom, hogy milyen nehezére esett ez érzékeny szívednek!?