Lowy
Árpád
(Szarvas
1851 ? Arad 1914) ? Réthy László életmuve:
PAJZÁN? OBSZCÉN? PORNOGRÁF?
DISZNÓ? EROTIKUS? Ki-ki döntse el maga!
Egy különös személyiség, a magyar irodalom ellentmondásos figurája szólal meg a lapokon, aki egyszerre volt kiváló tudós, a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának nemzetközileg elismert igazgatója, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelezo tagja, több tucat kiváló szaktudományos monográfia és cikk szerzoje, vándorpoéta, aki hatalmas sikerrel járta be a békebeli monarchia városait ezernél több felolvasó estjével, magánéletében körülrajongott nagyapa, aki mindennapjait iszonyú lelki kínok között tengodte végig. Írásainak eddigi legteljesebb válogatása ? néhány kivétellel ? összes fellelheto versét tartalmazza, a neki ajánlott költeményeket, valamint irodalmunk legmerészebb és legszellemesebb erotikus anekdótagyujteményét, a ?Karbunkulus?-t.
A collégiumi deákok gátlástalan szókimondásával, a joviális, pipázgató öregurak éleslátásával, moralizáló filozófusok bölcs humorával, vagabund énekesek életvidám-keseru szatírájával mondta el véleményét a csalfa színésznokrol, kacér utcalányokról, bugyuta politikusokról, ügürü-füttyösökrol, köpönyegforgató életmuvészekrol, dörzsölt parasztmenyecskékrol, impotens tudóstársakról, bamba férjekrol, nagyképu sznobokról, farkincáló legényekrol, alfarhang-bajnokokról, telhetetlen királykisasszonyokról, diplomata kurafikról és írástudatlan, de méretes tehetségu közhuszárokról, kíváncsiskodó asszonykákról, kijátszott kucséberekrol, agyafúrt krajzlerosokról. Nem kímélt oláht, svábot, cigányt, rácot, tótot, zsidót, szerbet, örményt, muszkát ? de foképpen nem saját imádott, szeretett és rajongott fajtáját. Kíméletlen oszinteséggel mondja el véleményét mindenrol és mindenkirol ? és mégis, a békeévek boldog aranykorát idézi az életmu, amikor még tudtak nevetni egymáson és egymásért.