A pénz- és korporációs oligarchia csaknem teljessé vált pénzkibocsátási, hitelezési és kamatszedési monopóliuma révén el tudta érni, hogy ma már o rendelkezik a világ termelo vagyonának a túlnyomó része felett is. A hitelpénzrendszer pénzügyi diktatúrát valósít meg. Feltalálói, irányítói és haszonélvezoi azonban elrejtoznek a demokratikus formák és eljárások kulisszái mögé. Más szóval ez a rendszer belso lényegét tekintve kemény diktatúra, amely azonban demokratikus formákat használ a politikai élet látható terében a választópolgárok megtévesztése céljából. Ezért a demokratúra olyan elfajzott alibidemokrácia, amelynek legfontosabb funkciója e rendszer haszonélvezoinek az elrejtése és védelmezése a hátrányos helyzetuekkel szemben. Ennek az elkorcsosult hibridnek azért ?demokratúra? a neve, mert olyan politikai-társadalmi-gazdasági rendszer, amely röviden megfogalmazva belül diktatúra, kívül pedig látszetdemokrácia.
A hitelpénz-monopólium agresszív terjeszkedése tette lehetové a világdemokratúra rendszerének globális térnyerését. A fasizmussal rokon világdemokratúra olyan rendorállami és pénzuralmi módszerekkel irányított politikai-gazdasági rendszer, amelyben a pénzmonopóliumot kisajátító uralkodó réteg megszerzi magának az államhatalmat is. A globális hatalomgazdasági diktatúrában a kormányzást az állam intézményeibe beépült, azokkal fuzionált ? magántulajdonban lévo ? pénzügyi, kereskedelmi és ipari kartellek-korporációk veszik át. A demokratúra integrált vezeto rétege (amelyet nemzetközi pénzügyi közösségnek, pénzoligarchiának, befekteto bankároknak, plutokráciának, pénzügyi és korporációs elitnek is neveznek) gyakorolja a pénzügyi és gazdasági élet feletti uralmat. Lényegében a szervezett közhatalom (az állam), és a fölébe nott szervezett magánhatalom összeolvadásáról van szó.