„Vallani szeretnék. Vágyával az őszinteségnek és olthatatlan szerelmével az életnek, mozgásnak,
melegnek, szépségnek. Szeretnék beszélni mindenről és mindenkiről, aki vagy ami valaha hozzám
tartozott.
Értelmem és eszméletem első perce óta él bennem a vágy: őszintének lenni. Biztosan azért, mert
jóságra és szabadságra igyekszik bennem ez az el nem fojtható erő. Átjutni minden szakadékon és
minden viharon keresztül, arra az oromra, ahol az ember egyedül, mindentől elszabadultan eggyé
válik a végtelennel. Hazugság nélkül, érdekek nélkül, formák és formáskodások nélkül, divatok és
kényszerek nélkül. Eljuthatok-e oda valaha? Nem hiszem. De biztosan tudom, hogy ameddig
eszem, szívem és erőm szolgál, harcos vándora maradok ennek az útnak.
Fanatikusan vágyom szembenézni a titokkal, aki vagyok, a gyávasággal, ami annyiszor mást
kényszerít ki belőlem, mint amit szabad akaratom és ösztönöm parancsol. Hogyan bírják el mások
ezt a harcot - nem tudhatom. De bizonyos, hogy bennem naponta megújuló vereség és szégyen
pusztít, mert gerincemig szenvedek valahányszor társadalmi formák, kíméletek és érdekek jogosult
gyávasága letanácsol kényelmetlen útjáról az igaznak." (Csinszka)