A hasonmás

A Rév Júlia dosszié

„Előbb arról, ki is volt ő. Nem találhat sok fogódzót, aki írni szeretne róla. Nem szépítem: már életében elfelejtették. Meghalt, mielőtt rászánta volna magát, mielőtt elérkezett volna az a végzetes délután. Volt, aki azt hitte, soha nem is létezett. Egy folyóirat főszerkesztője egyszer rám telefonált. Utánagugliztam, de sehol semmi! Számonkérés érződött a hangjában: nem lehet, hogy álnév? Éppen a főszerkesztő úr lapja volt, amelyben az írásai megjelentek, többnyire a dobozban maradt dokumentumfilmjeiben elhangzott interjúk szövegét jegyezte le.”

Az elmúlt évtizedek legrejtélyesebb – s egyben talán legizgalmasabb – dokumentumfimesének életművét mutatja meg, dolgozza fel és egészíti ki Orosz István az új kötetében. Rév Júliát különösen foglalkoztatták a XX. századi történelem titkai, és konok kitartással, számtalan embert meginterjúvolva jutott el a lehetséges magyarázatokig. S hogy milyen kérdéseket kutatott? Hogy valóban volt-e Rákosinak dublőre, s talán az is lehetséges, hogy 1956 nyarán igazából ő távozott a Szovjetunióba? Hogy Kádár János egy festménnyel üzente meg: nem volt más lehetősége, mint hogy felakasztassa Nagy Imrét? Hogy Elbert János halálához komoly köze volt Andropovnak, aki egy zabigyerek titkát próbálta rejtegetni? Hogy az általunk ismert Csontváry-festmények valójában másolatok? És így tovább…


Meghökkentő verziók, s mondhatjuk, hogy ez csak Orosz István játéka – bár nagyon is komoly játéka – a történelemmel. De az is lehet, hogy mindez – nagyjából, talán, többé-kevésbé – úgy történt, ahogy Rév Júlia soha be nem mutatott dokumentumfilmjeinek irodalmi átirataiban olvashatjuk.

Orosz István (sz. 1951) főleg képzőművészként ismert. Életművének különleges darabjai az anamorfózisok, melyekben egy tükörhenger fedi fel a látszólag nonfiguratív kép titkát. Orosz István emellett kiváló, sokkötetes prózaíró, aki – gyakran – a logikátlannak látszó események mögötti titkot keresi.