Békefi Zsuzsanna „TAROT – A hiányzó két lap” című könyvének bemutatója egy egyedülálló és izgalmas spirituális ismeretterjesztő projektet mutat be, amely a tarot világának mélyebb rétegeibe vezeti be az olvasót. A mű egyik legnagyobb értéke, hogy nem pusztán egy új tarot-kártyapakli kiegészítését tűzi ki célul, hanem ezzel párhuzamosan egy szellemi tanítássorozatot, egy önismereti utat is nyit meg. Az új lapok az Újjászületés és a Megváltás nevet kapták a szerzőtől. Nem csupán egy új szimbólumok, hanem teljes filozófiát testesítenek meg, amely az elengedés, a szabadság, a ciklus lezárásának, majd újraindításának archetipikus jelentését hordozza. Ez mély pszichológiai és spirituális felismerésekhez vezetheti az olvasót – különösen azokat, akik már jártasak az ezotériában, és keresik az új impulzusokat. A szövegben megjelenik a szerző személyes útja is, ami jelentősen hozzájárul a könyv hitelességéhez és érzelmi erejéhez. Zsuzsanna nem csupán szakértőként, hanem belső utazóként, útkeresőként szól az olvasóhoz – olyan valakiként, aki saját élményein keresztül mutatja meg, hogyan lehet egy hiány egyfajta kinyílás, egy új valóság feltárulása. A könyv erőteljesen dolgozik a kollektív tudattalan, az archetípusok, az álmok, a szimbólumok világával. Ez az elméleti háttér Jung tanításait idézi, de a szerző nem akad fenn a száraz pszichológiai megközelítéseken: intuitív, sokszor lírai nyelvezete inkább a szívhez, mint az elméhez szól.
Békefi Zsuzsanna „TAROT – A hiányzó két lap” című könyvének bemutatója egy egyedülálló és izgalmas spirituális ismeretterjesztő projektet mutat be, amely a tarot világának mélyebb rétegeibe vezeti be az olvasót. A mű egyik legnagyobb értéke, hogy nem pusztán egy új tarot-kártyapakli kiegészítését tűzi ki célul, hanem ezzel párhuzamosan egy szellemi tanítássorozatot, egy önismereti utat is nyit meg. Az új lapok az Újjászületés és a Megváltás nevet kapták a szerzőtől. Nem csupán egy új szimbólumok, hanem teljes filozófiát testesítenek meg, amely az elengedés, a szabadság, a ciklus lezárásának, majd újraindításának archetipikus jelentését hordozza. Ez mély pszichológiai és spirituális felismerésekhez vezetheti az olvasót – különösen azokat, akik már jártasak az ezotériában, és keresik az új impulzusokat. A szövegben megjelenik a szerző személyes útja is, ami jelentősen hozzájárul a könyv hitelességéhez és érzelmi erejéhez. Zsuzsanna nem csupán szakértőként, hanem belső utazóként, útkeresőként szól az olvasóhoz – olyan valakiként, aki saját élményein keresztül mutatja meg, hogyan lehet egy hiány egyfajta kinyílás, egy új valóság feltárulása. A könyv erőteljesen dolgozik a kollektív tudattalan, az archetípusok, az álmok, a szimbólumok világával. Ez az elméleti háttér Jung tanításait idézi, de a szerző nem akad fenn a száraz pszichológiai megközelítéseken: intuitív, sokszor lírai nyelvezete inkább a szívhez, mint az elméhez szól.