Korában leginkább orvosként ismerték, és a 16. század második felére az egyik legismertebb európai orvossá vált. Okkultista és jós is volt, akinek írásait a rózsakeresztesek tanulmányozták a 17. században. Élete során folyamatos vándorlásban élt, számos helyen ismerték, és csodaorvosnak tartották. Munkásságát sokáig vegyesen értékelték: egyesek az alkímia tipikus képviselőjét, mások szélhámost láttak benne. A modern tudományos világ azonban nagy jelentőséget tulajdonít munkásságának, mind az orvostudomány, mind a filozófia területén.
Paracelsus megalapította a jatrokémiát és hozzájárult az orvostudomány megújításához. Sebészetet is az orvostudomány részévé tette, ami korábban inkább borbély-felcserekhez tartozott. Tanításai és munkássága halála után 20 évvel váltak igazán fontosak, amikor Bázelben Paracelsus iskola alakult. A követőit paracelsistáknak nevezték.
Nevét csak később, 1529 körül vette fel, amikor Celsus római orvos nyomán a „Celsus felett álló” jelentésű nevet választotta.