Hogyan kereskedjünk részvényekkel

Klasszikus útmutató az időzítés, a befektetési szabályok és az érzelmi kontroll megértéséhez

Jesse Livermore-ra még a Wall Street jelenkori nagyágyúi is úgy tekintenek, mint a valaha élt legnagyobb spekulánsra. Livermore a tőzsdei kereskedés igazi úttörője volt: a részvény- és árupiacokon mindenre kiterjedő figyelme, az itt alkalmazott időzítési technikája, befektetési szabályrendszere forradalminak bizonyult, ma is érvényes és alkalmazható. Livermore 1891-ben, 14 évesen menekült el otthonról 5 dollárral a zsebében, és irodai kisegítőként a Paine Weber bróker irodánál azonnal munkába állt. Egy vagyont keresett az 1907-es tőzsdekrachon, amit később elvesztett, hogy aztán mindezt még számos alkalommal megismételje. Az 1907-es pánik során J. P. Morgan személyesen könyörgött neki, hogy hagyja abba a piac shortolását és teljes bedöntését. Ekkor egyetlen nap 3 millió dollárt kasszírozott. 1929-ben is shortolta a piacot, aminek következtében 100 millió dollár készpénzzel vágott neki a Nagy Válságnak. Titokzatos, misztikus figuraként, teljes diszkrécióban dolgozott a Fifth Avenue egyik luxus irodaházának legfelső emeletén, ahol a fejedelmi berendezésű penthouse leginkább egy túlbiztosított erődre emlékeztetett. A piac nyitásától annak zárásáig az irodában senki sem szólalhatott meg, egyetlen szó erejéig sem. Jesse Livermore 1940 novemberében önkezével vetett véget életének, egy jól irányzott fejlövéssel téve végső pontot minden idők egyik legfigyelemreméltóbb tőzsdei karrierjének végére. Egy tőzsdei géniusz, akinek életcélja volt a Wall Street feletti totális győzelem – s küldetését be is teljesítette. BEFEKTETÉSEK KLASSZIKUSAI SOROZAT Kiadónk 2011-ben indította útjára Befektetések klasszikusai című sorozatát. A sorozat első kötetei – Benjamin Graham: Az intelligens befektető és Philip Fisher: Közönséges részvények – rendkívüli profitok című munkája – az értékalapú befektetés egy-egy mesterének gondolatait tárják az olvasó felé. A harmadik, Warren Buffett jelenti című kötet a szerző írásaiból válogat. Buffett Benjamin Graham szellemi örökösének tartja magát, ahogy ő fogalmaz: „én vagyok az út, amely által Graham befektetési elvei a gyakorlatban megmérettetnek”. Azt, hogy a sorozat kötetei szerves egységet alkotnak, mi sem mutatja jobban, mint hogy Buffett írásában rendre utal Grahamre és Fisherre, illetve idéz gondolataikból. Az Edwin Lefevre: Egy spekuláns feljegyzései című negyedik kötettel – amelyet nem mellesleg olyan gyakran emlegettek a beszélgetések során a piac varázslói is – az aktívabb kereskedés és a spekuláció került a középpontba. Ezt a vezérfonalat vitte tovább a sorozat ötödik és hatodik kötete is, Jack D. Schwager: A piac varázslói I-II. A szerző ebben abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy a piacok nem véletlenszerűek, ezért legyőzhetők – a kérdés csak az: rendelkezünk-e ehhez szükséges készségekkel és fegyelemmel. Lowell Miller: A létező legbiztosabb befektetés című munkája a sorozat hetedik tagjaként az osztalékrészvények kiválasztásához és az osztalékalapú befektetésekhez ad gyakorlati tanácsokat.