A kép illusztráció
Az égig érő fa
Az égig érő fa
Szállítás:
2-4 munkanap
Készleten
Borító ár:
2 499 Ft
Rendeléskor fizetendő online ár:
2 249 Ft
„A világ végén túlnan valahol,
volt egyszer egy királyi palota,
hetvenhét tornya szikrázott a napban,
sarkig tárva hetvenhét kapuja…”
Leírás
Raktári kód:
172316
ISBN:
9789634153726
EAN:
9789634153726
Megjelenés:
2019.
Kötésmód:keménytáblás
Oldalszám:
88
Nyelv:
magyar
„A világ végén túlnan valahol,
volt egyszer egy királyi palota,
hetvenhét tornya szikrázott a napban,
sarkig tárva hetvenhét kapuja…”
Kormos István sarkig tárja a mesevilág kapuját az olvasó előtt. Verseiből régi kedves ismerősök lépnek elő a hős kiskondástól a csángó Erőntúlvalóig. A magyar népmesekincs legjavából válogatott történetekből megtudjuk, hogyan mentette meg a királyfi a háromágú tölgyfa tündérének életét, miképp nevettette meg az aranyszőrű bárány az egész udvart, és milyen furfanggal segítette trónra a macskakisasszony a király legkisebb fiát. A népi fordulatokban gazdag nyelv otthonosságát varázslatosan egészíti ki a Kormosra oly jellemző vidám verszene. A mesék alakjai ezúttal Nagy Norbert képein elevenednek meg az olvasó számára.
A szerzőről
Kormos István
Kormos István (1923–1977) költő, író, műfordító, dramaturg, szerkesztő, a 20. századi magyar irodalom egyik meghatározó alakja volt. Eredeti neve Kops István, a Kormos nevet 1944-ben vette fel. Nehéz sorsú gyermekkorát édesanyja korai halála és szegényes körülmények árnyékolták be. Nagyszülei nevelték, majd Budapestre költözött, ahol különféle munkákat végzett. Első felesége Pallos Klára volt, akitől egy lánya, Anna született. Második házasságát Rab Zsuzsa költőnővel kötötte, akivel közösen orosz népköltészeti fordításokat készítettek. Harmadik felesége Péter Márta művészettörténész, közös lányuk, Luca 1973-ban született.
Kormos pályáját 1943-ban kezdte, első kötete Az égigérő fa 1946-ban jelent meg. Az 1950-es évektől politikai és személyes okok miatt elhallgatott, ekkor főként gyermekversek – köztük a híres Vackor-történetek – és műfordítások jelentek meg tőle. Párizsi évei alatt közelebbről is megismerkedett a francia költészettel. 1971-ben a Szegény Yorick című kötetével tért vissza a költészethez. Műfordítói munkássága jelentős: többek közt Chaucer, Burns, Puskin és Molière műveit ültette át magyarra.
1977-ben szívroham végzett vele. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás, a népi szürrealizmus és lírai tömörség jellemzi. Posztumusz a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.
Vélemények
